23 éves vagyok, az általános iskolát befejeztem, továbbtanultam, van egy bolti eladói végzetségem. Elkezdtem egy érettségit, de anyagi problémák miatt abba kellet hagynom.

A házban, ahol lakok, van egy nappali, konyha, háló, fürdőszoba, a padlástérben két szoba, az öcsémé, aki 16 éves, meg a 14 éves húgom és én egy szobában. Öten lakunk itt. Nagyon sok a problémánk ezzel a házzal, félkész állapotban adták oda. Ami a vizet illeti… hát nincs, mármint el vagyunk szűkítve. Azt jelenti, hogy ha én akarok inni egy pohár vizet, akkor kell várjak egy jó kis időt, mire a víz kifolyik. A mosásról ne is beszéljünk. Meleg vizünk abszolút nincsen. Villanyunk töltős van. Van hűtőszekrény, egy nem automata mosógépünk, TV, mobil nekem meg húgomnak. Porszívó, mikro, számítógép, autó nincs. Szerettünk volna egy fotelos, sarok ülőszerűséget, de 6-7 év alatt még nem tudtunk venni. Meg kéne csináltatni a szigetelést, padlót, nyílászárókat, abszolút nincs rá lehetőség.

A közlekedés semennyire se megoldott. Hétköznap megoldható, de hétvégén kimozdulni, ha nincsen autó, nem lehet. Szinte minden nap felmerül bennem a költözés, de nincs rá lehetőség. Majd szeretnék egy külön életet, egy megfelelő férfival, aki szeret, akivel tudok majd komolyabb dolgokban is gondolkodni.

A dohányzás miatt nem érzem egészségesnek magam, kicsit köhögök. Lehet, hogy nincs még bajom, de lehet, hogy a későbbiekben megmutatkozik. Kicsit kéne, hogy lecsökkentsem.

A testvéreim sulisok. A tanulást fontosnak tartom, a szüleim is mindig arra neveltek, hogy tanuljak, mert így nem lehet elérni semmit, hogyha nem tanul az ember. Viszont most az a nagy helyzet, hogy hiába. Mondták, hogy tanulj, mert azért ez nem kis költség, mert beleöljük, azt a kis kevés pénzt is, ami kell. Ez ösztönzött is, hogy néztem körül a családban, hogy tényleg mekkora ez a szegénység. Gondolkodtam, ha nekem lesz családom, egy munkahely, biztos jövedelem kell. Ez hajtott, de ez már kevés a mai világban. Az a mondás nagyon, jó, hogy rossz helyre született az ember. Ebben a faluban nincsen lehetőség fiataloknak. Lehetne akár diplomám, itt nem tudnák azzal sem érvényesülni, mert nagyon rossz helyen vagyok. Ha kapnák is munkát, hogy járok be? Hétvégén, amikor behívnak éppen? Szívesen tanulnék valamit, amivel jobban el tudok helyezkedni, bármire nyitott vagyok. Semmit nem csinálok, úgy el tudok keseredni.

A szüleim közmunkások. Egy idősebb asszony, aki régebb óta ismeri a szüleimet, időnként szól édesanyámnak, hogy takarítani kell, virágokat ültetni. Az évek során kialakult a szüleimnél olyan bizalom, hogy ez a néni, csak őt engedi be a lakásába. 3000-et fizet naponta, nagyon jól tud jönni, mert van, amikor 100 forint sincs a lakásban.

A testvéreim után jár családi pótlék. Az önkormányzattól abszolút nem szoktunk tüzelőt, ruhát, ilyesmit kapni. Háztájink nincs. A villany az úgy működik, hogy töltünk. 2000 Ft-nál többen eddig még nem töltöttünk, ez olyan 2 hétig szokott elég lenni, persze spórolva, és ez nagyon is jó lecke. Az adósságunk rengeteg. Meleg ételt nem minden nap készítünk. Amikor van mit, akkor főzünk, ha nem éppen kifogyott a gáz. Tegnap sült csirkecomb volt rizzsel, ami fagyasztott zöldségekkel volt keverve. Azelőtt káposztás nokedli, paradicsomleves. Az elmúlt egy pár évben sokszor volt, hogy nem laktunk jól… Volt, hogy ettem még volna, vagy evett volna öcsém, és anyu adjál még, de már elfogyott. Feküdj le és aludjál. Majd holnap talán lesz kenyér. Egy hívő asszony ritkán hoz ruhát, abból gazdálkodunk. Ha már kell egy cipő, megpróbáljuk kiszorítani ilyen téli időben. Ezt muszáj, nekem nincsen csizmám, de húgom sulis, öcsém sulis, nekik fontosabb. Nekem ilyenkor be kell lássam, hiába kapom én azt a 22.000 forintot, ők az elsődlegesek. De hát ez minden hónapban így van.
Az anyagi helyzetünk az elmúlt pár évben rosszabb lett. Érezhető a háztartásban, már nincs villanyunk, nincs vizünk. Gyerekkoromban ezek alapvetők voltak, akkor még legalább egy disznót le tudtunk vágni a télen. Már lassan 6-7 éve nem vágtunk disznót.

A faluban élő cigányok egyértelműen rosszabbul élnek, mint a nem cigányok. Ellentétet nem tapasztaltam. Mert hát itt lakom, ismernek.

A szüleimnek, testvéreimnek, közelebbi családomnak fontos vagyok. A munkanélküliség miatt változott a kapcsolatom a szüleimmel. Nem úgy vannak velem, mint régen, hogy büszkék rám, jó persze most is büszkék rám. Vannak azért érezhető dolgok, több az elvárás tőlem, házimunkában. De mondom, hogy ácsi, azért én is fiatal vagyok és azért nekem is van egy kis külön izém. Szóval vannak konfliktusok is, ezért szoktam mondani, hogy, hú de elmennék már innen.

Miután a szakmámnak vége, elmentem keresni munkát, de mindenhol elutasítást kaptam. Utána mentem a munkaügyeire, ott láttam, hogy indul egy tanfolyam, szociális gondozó és ápoló. Pénzzel is járt, 47 ezer forinttal havonta, egy éven keresztül. Elkezdtem, 9 hónapig jártam, de utána kaptam egy álláslehetőséget Z-ben. Még egy hónapom lett volna, hogy befejezzem a tanfolyamot, de elmentem a telefongyárba, mint minőségellenőr, a képzésen, nem szóltam semmit. Telefonon bontottuk fel a szerződést, már Z-ben dolgoztam. A fölbontás azzal jár, hogy nekem ezt az 1 millió forintot, amit a 9 hónapra fölvettem, vissza kell fizessem. Elvileg ezt nekem a mai napig is kéne fizessem, de mivel ugye nincsen munkahelyem, nincsen keresetem, nem tudják miből levonni.

Z-ben 4 hónapig voltam. Az a pár hónap teljesen új volt és más, a mai napig is úgy emlékszek vissza, hogy jó élmény volt. Amikor először hazajöttem, olyan furcsa volt, jézusom amikor beléptem a házunkba. Kemény volt, tényleg. Sokat számít az, hogy az ember milyen környezetbe és helyen van. Nagyon sokat számít, hogy hol vagy, hol laksz. 4 hónap után jöttek a leépítések, elküldtek. Hazajöttem, jártam utána, hogyan tehetném le utólag a tanfolyam vizsgáját, de nem lehetett tenni semmit. Most szociális járadékon vagyok, és egy önkéntes tanfolyamon veszek részt. Ilyen önismereti dolgok vannak, hobbyból el szoktam járni.

Alkalmi munka nem szokott lenni. Eddig sajnos csak elutasított álláskeresési próbálkozásaim voltak. A munkaügyi központtól nem kaptam ajánlatot, nem jó a kapcsolatom, mivel van ez az egymilliós adósság. Ők tették is hozzá, hogy a közeljövőben tanfolyamokat ne próbáljak megpályázni. De hát ez az én hibám volt, persze tanultam is belőle. Nem tudom, hogy ki az, aki az én helyzetemben másképp döntött volna. A munka számomra a pénzen kívül azért is fontos lenne, mert emberek között lehetnék, jobban telne az idő, hasznosan tölteném az időt. Ha a gyakorlatokat is belevesszük, eddig összesen egy olyan 3 évet dolgoztam.

A faluban mindenki közmunka programban van. A közmunka ennyi pénzért jó, de úgy gondolom, hogy kevés ez a pénz. Mert kemény melók vannak, és nem nézik, hogy -15 vagy +40 fok van. És pláne ugye ilyen heti bontásban 10.000 Ft-ra jövünk ki. Néha meg jó, hogy tudod azt, hogy van valami, amihez nyúlj. Melózzanak, de azt a melót, fáradtságot azt fizessék már ki.

A munkanélküliségben gondolom, az államnak van felelőssége, elsősorban a miniszterelnök, ő hozza a döntéseket. Azt gondolom, hogy ő tudna csak drasztikus változásokat hozni. Hogy ne legyen ez a szegénység, hogy a fiatalok ne meneküljenek ki külföldre, hanem maradjanak Magyarországon.

Hogy az én helyzetem változzon, lehet, hogy férjhez kéne menjek, de ez se megoldás. Elsősorban munkahelyet szeretnék. Munkahelyet, és ha munka nem is, de akkor továbbfejleszteni, és képezni. Tanulni szeretnék, mert máshogy nem tudok kijönni ebből a gödörből. Mostanában önéletrajzot írtam, és adtam be, de választ se kaptam. Mindenféle munkát elvállalnék. Nincs elvárásom a munkahellyel kapcsolatban, csak az, ami velem szemben. A tisztelet, emberi hangon, ne éreztesse veled, hogy alkalmazott vagy, kisebbrendű.

A munkanélküliség nagyon rossz dolog. Olyan dolgok, amiket úgy gondolom, hogy valakinek alapvető, nekem elérhetetlen. Vannak nálam rosszabban és jobban élő emberek. Szeretném, hogyha ez nem lenne akkora hatalmas, olyan nagyon nagy lépcső, hogy hú, annak mindene, a másiknak meg semmi. Mert ez az emberben egyfajta rosszindulatot kelt, ezért van az a sok-sok gyűlölködés. Annak mindene van, nekem meg semmi, az emberekben a mérget, a haragot, a felgyülemlett bosszúvágyat, ez ami gyújtja. Ez végett a pénz végett vannak a sok gyilkosságok. Olyan dolgokra képesek az emberek már a mai világban, hogy régebben elképzelhetetlen, megbotránkoztató, nem voltak ilyen sok gyilkosságok, mint most. Azért van, mert ekkora nagy viszonylatok vannak, ennyire nagy ellentétek. Az ember vagy nagyon jómódú, vagy nagyon az alján van, az, hogy középszint, az nincs. Na, hát ezt kéne valahogy megtalálni, ezt a középszintet.

Keresés