29 éves vagyok, van férjem, egy fiam, 10 éves, a lányom 4, nincs egy szemernyi munkám se. Szakközépiskolát végeztem, nem tudtam továbbtanulni, terhes voltam. Érettségim van. Nagyon fontosnak tartom a gyerekek tanulását. Hál Istennek, a fiamnak elég jó eredményei vannak, örökké a sarkába' vagyok. Segítünk, tanulunk.

Ebbe a házba majdnem egy éve költöztünk. Van kettő és egy félszobánk, nappalink, konyhánk, fürdő, vezetékes víz, kályhával, fával tüzelünk. Van hűtőszekrény, mosógép, számítógép, mobil, TV, de az rossz Kocsi nincs.

Tavaly óta csak rosszabb minden. Sokkal többet kell dolgozni, sokkal kevesebb pénzért. El szeretnék költözni városba, mert ott van iskola, óvoda, kórház. Járnak normálisan a buszok, van vonat, esetleg tán nagyobb remény van arra, hogy munkát lehet találni. De nincs félretett pénzünk, hitelt meg ki tud itt felvenni ebben az országba? A faluban nincs busz, ami bevisz a városba, csak ami onnan hazahozza a gyerekeket. Olyan busz van, hogy át kell szállni, azzal sokszor megyünk, mert ha a gyerek beteg, akkor az orvoshoz kell utazni.

Én jövedelempótló támogatásban részesülök, a férjem egy éve elmegy napszámba fát vágni, vagy ami éppen van, de ez időjárástól is függ. Kölcsönünk nincs. Nettó 41-50 ezer forintból élünk, ez ami tényleg a miénk. Gombát szoktunk szedni magunknak. Az önkormányzattól néha kaptunk krumplit, ha valamilyen pályázatot nyertek, tüzelőt nem. A kertünkben krumplit, kukoricát, zöldséget, hagymát termelek magunknak. Van lakásbiztosításunk és számlák, a luxus az internet. Kábeltévét fizetünk. Huszonvalamennyit fizetünk. Mindig fizetjük a számlákat, nem tudnánk elképzelni az életünket villany és víz nélkül. Arra mi vigyázunk, nálunk ez neveltetés kérdése, anyáméknál is ez van. Gyerekek után nem kell fizetni, se óvodát, sem az iskolába, mert kapunk rendszeres gyermekvédelmi támogatást. Az óvoda nagyon jó, most is nyertek pénzt és el tudunk menni Pécsre kirándulni, megnézik a karácsonyi díszítést. Ritkán veszek új ruhát, turkálóba járok. 11 éve vagyok férjnél, kétszer voltunk étterembe', de színházba, moziba, nyaralni sose. A mostani év elég lerántós volt, sokat romlott a pénz értéke. Nagyon sokat kell dolgozni, a férjem elmegy reggel fél 7-kor, hazajön 4, fél 5 körül, 4 ezer forintért egy nap.

Barátaim nincsenek, rokonaim vannak a faluban, az anyám és a keresztanyám, naponta találkozunk. Az unokatestvérem elköltözött, vele majdnem minden nap beszélek, interneten. A családodon kívül, a közvetlen környezetben senkitől, semmi támogatást nem kapok, munkát se segítenek találni, örülnek, ha maguknak találnak. A családomban megbízom, de senki másban nem, a falubeliekben, az egyházban, a hivatalnokokban, az államban, az EU-ban sem.

Az utolsó bejelentett munkám közmunka volt, tán 2 évig, krumplit, hagymát ültettünk, óvodában takarítottam. Más munkahelyem nem volt, napszámba se járok. A szüleim, nagyszüleim dolgoztak. Gyerekkoromban fodrász, kozmetikus, mindenféle szerettem volna lenni. OKJ-s továbbképzés volt a faluban, csak az ilyenekből mindig kimaradtunk, nem tudom, miért. Azért, mert a férjem elmegy dolgozgatni, nem iszunk, nem dohányzunk, nem gépezünk, az ember egy kicsit összerakosgatja a pénzt, dolgozik, mint egy állat, azt hiszik, azért, mert az embernek annyi van, akkor teneked jó úgyis, ahogy vagy. Nincsen például, hogy ki legyen írva, plakátra a bolthoz, vagy ahol az ember el tudná olvasni, hogy indul tanfolyam, ennyi főt vesznek fel, fizetős vagy nem, ilyen itt soha nincs. Sokszor irigykedtem, mert a munkaügyi központ indított boltvezetői tanfolyamot, még fizetést is majdhogynem kaptak az emberkék, el is mentem volna, ebből is ki lettünk maradva. Nagyon nyomorúságos ám a helyzet. Amilyen lehetőség van, azzal élnék. Némelykor szeretnék azok helyébe lenni, akik dolgoznak. Sokszor lenne olyanom, hogy mit tudom én, elviszem a gyerekeimet moziba, de nem tehetem meg, akik dolgoznak igen. A munkának csak a pénzszerzés miatt van értelme. A közmunkába az a jó, hogy itt van a faluba', nem kell utazni, a hátránya hogy csak bizonyos ideig tart. Itt az emberek 70 %-a közmunkából él.

Nem tudom hányszor voltam munkanélküli. Volt már olyan, hogy behívtak a munkaügyi központba és valahova el kellett volna menni, hetelős munkára, de nekem gyerekeim vannak, én már biztos, hogy nem megyek el.

Nem tudom, kinek milyen felelőssége van ebben a helyzetben. Nem csak a mi falunkban van ez, nézed a tévét, és rengeteg helyen. Nem tudom, hogyan lehetne változtatni, ez már annyira el van cseszve, nem tudom, hogy valaki meg tudná-e reparálni a dolgot. Van ismerősöm az önkormányzatnál, sokszor hívogatom, lesz-e munka. A faluban nincs munkahely, áruház láncokba árufeltöltőnek, pénztárosnak elmennék, de mivel járnék be? Ha lenne busz, innen mondjuk Dombóvárra, megoldhatóbb lenne. Jó lenne egy egyműszakos munkahely.

A munkanélküliség pénztelenség, de most például nem úgy jön haza a család, hogy nincs kaja. Mikor közmunkás voltam 3-ig kellett dolgozni, utána kellett mindent csinálni, elég nehéz volt. Nem tudom, átlagos családok miben hasonlítanak hozzánk, nem is érdekel. A faluban az emberek 90 %-a így él. Azt se tudom, a dolgozó falusiak mit gondolnak a munkanélküliekről, nem szoktam beszélgetni. De akinek nincs munkája, az nem igazán kedveli, azt, akinek nem volt munkája, és hirtelen valahova éppen befért, mert, hogy ő ezt mivel érte el.

A polgármester végül is az önkéntes közmunkával segített, adott munkát ahhoz, hogy megkapjuk a segélyt. Még segített úgy is, hogy kaját kaptak a gyerekek. Halljuk, hogy sokat pályáznak, sokszor nyernek is mindenfélét.

A faluban van cigány kisebbségi önkormányzat, de nem tudok róla semmit. Többet nem megyek szavazni. Nem tudom, a segély csökkentése másként érinti-e a cigányokat, mint a nem cigányokat. Cigány-cigány között is ellentétek vannak, hogy mert te mondjuk, nem süllyedsz le arra a szintre, ahol ők vannak, ezért téged utálnak. Nem lehet összefogni. Én nem költöm a pénzt, amit a gyerekek utánuk kapok, hanem felöltöztetem őket, normális ennivalót esznek, és próbálom őket normális viselkedésre nevelni. Nem arra, hogy visszapofáznak a tanárnak, a buszsofőrnek, az öregeknek. Utálom, hogy azért, mert sokan vannak ilyenek, azért azt hiszik, hogy mindenki ilyen.

Élhetnék rosszabbul is. Ha így marad, akkor sem fogunk panaszkodni. Örülök, hogy egészségesek vagyunk, nem vagyunk nyomorékok, minden nap jut étel az asztalra. Céljaim is vannak, két évre is. Szeretném, ha ez a két éves képzés, amire jelentkeztem, elindulna, hogy tudjak elmenni dolgozni. Ez nagyon jó lenne. Két évig biztosítanák a munkát. Két évig kapnánk fizetést.

Keresés