Három fiam van, egy 11 éves, egy 9 meg egy 6 éves. Hat osztályom van, mert édesanyám nagyon beteg volt, és azt mondta az orvos, hogy valakinek muszáj otthon lenni vele. És ugye mindig az öregebb maradt otthon. De nem is szerettem az iskolát.

Itt tősgyökeres vagyok. A fater itt is született, régen volt itt egy cigánytelep, ott. Megszüntették, mert putrik voltak. Most bejött egy pályázat, a polgármester úr meg is fogta egyből és hát ezek lettek. Nem mindegy, hogy élünk egy 4x4-es szobában, meg egy 3x3-as konyhában hatan, vagy egy 78 m2 házban, normálisban, Y-tong falakkal, műanyag nyílászárókkal, kész tetőszerkezet. Aki bele tudott adni a házba szocpolt, annak saját ház lett, akinek nem volt, annak önkormányzati ház lett. Nekem szocpolos.

Kiadásunk van villany, gáz, víz, csatorna, a telefonom, tévé. 12-13 volt a villanyom, 8-10 ezer volt a gáz, a vizem is annyi volt, mert volt 4 ló és itatni kellett. A tévé volt 3 ezer forint, meg a telefonom húzós volt, 14-nél alább nem ment. A gyerekek után a családi, meg a gyes, meg amit kaptam az önkormányzattól, ez volt a bevétel, mikor nem dolgoztam. És ami bejött fuvarozás, zenék, vasazni eljártunk. Csak hát ugye a két temetés… és volt egy 4 tagú család, egy anyuka, meg 3 gyerek, tél volt, éheztek, hát mondom, gyertek ide lakni. A számlák onnantól kezdtek kúszogatni. A fater gyárban halt meg, a gyár is adott segélyt a temetéshez. Anyunál meg az önkormányzat intézte, mintha köztemetés lett volna, nekünk csak az extrákat kellett fizetni.

Annyira elég volt a pénz, hogy az ember a számlákat fizetgesse, meg egy 15-20 ezer forintból éljen. A feleségem gyesen van még. Úgy terveztük, hogy menjen dolgozni, mind a ketten megyünk. Keresi a munkát, mert úgy van vele, hogy inkább visszadobja azt a huszonvalahány ezer forintot, csak többet keressen. Hát, cigány nem akar dolgozni, az hülyeség! Nem adnak a cigánynak esélyt. Aláírom, van olyan roma, aki nem akar dolgozni. Félnek, nem tudom, valamiért megítélik a romákat. Csak az a baj, hogy mindenkit egy kalap alá vesznek. Hogy a romák ilyenek-olyanok. A magyar valamit csinál, azt névről mondják, hogy ezt csinálta. Ha roma csinál, akkor azt mondják, hogy a romák csinálták.

Most közmunkán dolgoztam, de közbe nekünk bejött két haláleset ebbe' az évben, és olyan munkahelyen voltam, hogy háromszorra küldték ki úgy a pénzt, hogy ki volt a teljes hónapunk. Akkor kaptunk 30 ezret, 20-at, meg 10-et. Utána második hónapban kaptam 8-10 ezreket, mikor hogy. Most minket a 22 ezer forint ez annyira megfogott, hogy azóta elvitték a villanyomat 2 hónapja kb., és nem bírok fizetni vizet… a vízügyes azt mondta, hogy ez a hetünk van, hogy legalább felét befizessem. Abból élünk, amit gyerekek után kapunk. A haláleset az anyukámmal úgy történt, hogy nekünk 1 hónapból jó, ha itthon volt egy hetet és vitte a pénzt a kórház. 25 évet betegeskedett. 3 hónapja halt meg, faterom meg februárban. Annyival nagyon rossz nekem, hogy nem elég, hogy az én házamat fent kellett tartanom, még a húgomnak is kell segítenem, mert az meg egyedülálló. És nem bírt dolgozni menni, mert hogy az anyám mellett ott kellett lennie.

Van lovam, 4 volt, de a többit el kellett adni a temetések miatt. Szoktam velük fuvarozgatni, szoktunk vasazni. A fémezés egy darabig nagyon ment, most már nem. Mert egyre több lett az átvevő, sokan lettünk, meg most már ugye az van, hogy miért adjam én oda neked, amikor elviszem, azt kapok érte jó pénzt. Felment a fém ára. Műanyagot is próbáltunk gyűjteni, de nem éri meg.

Dolgoztam a kispesti öntödében vagy 5 évet. 18-19 éves koromban a faterom oda betett, ő ott dolgozott 28 évet. A faterom 50 éves volt, hogy meghalt, és 35 éves munkaviszonyt számoltak össze neki. Szóval nem olyan családból vagyunk, hogy lopjuk a napot. Csak hát van, hogy az ember betelefonál „Van felvétel?” és amikor odamegyünk, már nincs. Az öntödében kisebb megszakításokkal voltam. Legutoljára, úgy volt, hogy ott volt egy öregebb, aki daruzott, mikor elment, én daruztam. Jöttek oda tanulók, betanította őket, és egy idő után ők is daruzni akartak. Emiatt összevesztem velük, azt kidobott, 5-6 éve. Azóta nem volt más munkahelyem. Beadjuk az önéletrajzot, de semmi munka nincs. Van egy ismerősöm, nagyon jó szakember, kőműves, már facebookon vannak ilyen oldalak, ahova felteszi: munkát keresek. Akárhova megy, fölhívja „Persze, van felvétel”. Beállít, nincs. Most már nem megy, hanem e-mailben küldi el, és úgy kezdi, hogy cigány vagyok. Hogy potyára ne menjen. Néha eljárok zenélgetni, rendezvényekre, esküvőre. Szintetizátorozok, a húgom meg énekel. Van, amikor gitározok, azt is tudok.

Ha törik, ha szakad, munka kell, mert ha nincs, meghal az ember. Nem csak az unalomtól, mert föltalálja magát az ember, tesz-vesz. De az nem pénz. Kell fizetnem számlákat, mert én nem szeretem ezt. Meg a gyerekeim nőnek, kell valamit hagyni rájuk, ne szenvedjenek ugyanúgy, mint mi. Mert nem tudjuk, mit hoz a jövő. Mert a mi időnkben ez a rendszer van, akkor az övékébe mi lesz? Ha minket már nem vesznek fel, akkor mi? Börtöntöltelékek lesznek? Mert ha az embernek nincs mit csinálni, mit fog csinálni előbb-utóbb, hogy megéljen? De hát a kormány arra nem gondol, már ugye mondták, hogy 48 ezerből meg lehet élni. Olyan ember mondta, aki 54 ezer forint a napi keresete. Mondtam, jöjjön el ide, és akkor cseréljünk 1-2 hónapot. Szomorú dolog az, hogy lássa az ember azt, hogy szó szerint szenved, csak lebeg az élettel. És sajnos az, hogy nincs középső fok, vagy valami, hanem csak mindig mész lejjebb.

A faluban a magyarok közt van, akivel jól ki lehet jönni, de van nagy fajgyűlölet is. Például dolgozott egy emberke, és mondja, hogy jó lenne neki valamilyen ember, hogy besegítsen, megfizetné. Hát mondom, itt vagyok én. „Á” - mondja – „romát nem akarok.” Így kimondja.

A jövőről fogalmam nincs. Előre 5 évet megtervezni azt csak gazdag ember csinálja meg. De az se bátran. Szegény ember mindig csak a mindennapját tervezi meg. Most épp azt beszéltük, hogy van a Facebook oldal, meg ez, az, amaz és megpróbálok olyat csinálni, hogy felteszem, hogy bértartás. Az azt jelenti, hogy hoznak takarmányt, mindent. Vigyázok a lóra. Majd kiderül, hogy mi lesz.

Itt nincs munka. Én mindig is azt szerettem, amikor rendesen bemegy az ember öntödei munkába, az tuti pénz, minden hónapban számít rá, megvan, abból él. Mellé fuvarozok, mellékeresünk. Úgy örülnék, ha visszabírnák menni a munkaerőpiacra dolgozni. Én dolgoztam a nagybanin is, hordár voltam. Bejelentett munka volt, nagyon-nagyon jól lehetett keresni. Csak hát melyik ember tud vécében aludni? Télen nem bírtunk busszal beérni úgy, ahogy kellett volna, és a WC-ben kellett volna bent aludni. Oda gyomor kell. Vagy kint a sátrak alatt, huzatban, hidegben. És így elvesztettem a munkát.

Sajnos ez nem jó világ. Szerintem ettől még a gazdag emberek is félnek, ettől, ami most van. Nekünk romáknak félni kell attól, hogy mikor, hány órakor mehetünk ki? Mikor van egy gárdista, vagy csapat, vagy valaki? A másik településen nem lehet elmenni szórakozóhelyre, ott kiküldik a romákat. Nem a kocsmából, hanem belépsz, mondjuk egy falunapra, volt már arra példa, hogy elnézést kértek azért a romáktól, de menjenek haza, mert nem szeretnének kellemetlenséget se ennek, se annak. Itt nekünk nagyon jó a polgármester, nem engedi ezt.

Keresés