32 éves férfi, Baranya

Épület- villamossági szerelő a végzettségem, érettségi, mellette csináltam ilyen biztosításos, biztosításkötés volt végül is, pénzügyi dolgok. Erre kaptam oklevelet. A házunk fél komfortos, mosógép, két számítógép van. Anyagi szempontból elég szar, egyszerűen nem lehet annyi pénzt összeszedni, amennyi számlákra kell, meg úgy is, hogy jusson. Öcsémmel, apámmal élünk itt. Öcsém is már végzett, ő sem tudott elhelyezkedni a szakmájában, plusz tanfolyamot csinált, hegesztőt, aztán hol van, ahol én. Sehol.

32 éves férfi, BaranyaAhányszor önéletrajzot csinálok, ha beleírok mindent, akkor túlképzett vagyok. Ha kihagyok dolgokat, akkor nincs a számomra megfelelő munka. Ezért mindig azt csinálom, amit kérdeznek. Ha azt mondják, hogy vízvezeték-szereljek, akkor azt csinálom. Ha tehetném, kimennék vissza németbe, csak nehéz kijutni. Mert ha dolgozni akar az ember, ahhoz is pénz kell. Van itt egy cég, ahová keresnek hegesztőt, de meg kell gondolni, hogy odamenjen az ember, pénz az… majd lesz. Ki szokták végül is fizetni, de nem akkor, amikor épp kell, hanem „holnap”. Mindig vesz föl embereket a munkaügyön keresztül, aztán előfordul, hogy kirakják az embert. Utána visszaveszi, de megint 3 hónapra. Apám, öcsém, én az önkormányzatnál dolgozunk közmunkán. Nyáron esetleg van alkalmi munka, de télen nincs. Apám TSZ-ben, bányában, disznótelepen dolgozott, csak mindegyik csődbe ment.

A bevételünk nagyon változó. Átlagban háromszor 10.200 vagy 11.200? Meg, hogyha esetleg összejön valami 1-2 napos maszek. Általában az 500 forintos órabért meg szokták adni. Az önkormányzattól szoktunk élelmiszersegítséget, lakástámogatást kapni. A kiadás sok, villany 15, víz 11 körül, internet 5500, gázpalack, telefon. Általában 1 hónap a minimum csúszás. Most jó volt, mert össze lehetett szedni az árok széléről a fát, arra nem kellett költeni. Ruhát áruházban vesszük, pláza, ott általában van 70% kedvezmény. Vagy netről, ilyesmi. Van számítógépünk itthon. Nincsen hozzá tévé, csak csupasz net. Bármit meg lehet ott nézni és akkor nem kell pluszban fizetni. Öcsém és én használjuk, ruteren elosztva.

A faluban cigányok, nem cigányok közt nem látok különbséget, de hát ez embertől függ végül is. Mert én mindenkit ismerek. Én nem teszek különbséget így. Mert minek? Aki eddig megismert, az ezután is meg fog, aki nem, az meg nem. Barátok vannak a faluban is, falun kívül is. A falubeliekkel, környékbeliekkel eljárunk. A szomszédba' van a keresztapám, meg anyunak a húga, de vannak rokonok vidéken is. Általában akkor jönnek, mikor valami ünnep van. Pénzt tudnánk kölcsön kérni, de nem kérünk, inkább megoldom, elmegyek munkába valahova. Mikor munkanélküli lettem, nem változott a kapcsolatom a közvetlen környezetemmel. Ugyanaz. Hát most van, akinek menni kell, van, akinek meg már nincs.

Az elmúlt 6 évben változott az anyagi helyzetünk, lefelé. Hat évvel ezelőtt a munkahely megszűnt, onnantól elkezdtem vándorolni össze-vissza. Egyszer ki tudtam menni Németbe, ott voltam hulladékválogató. Eleinte jó volt, csak aztán a főnök túl sokat akart. Amikor havi szinten 200 eurót akart levonni, szóvá tettem. Azt mondta, el lehet menni. Mondtam, jó. És akkor nem volt elég, hanem még, mindig valamit kitalált. Egy idő után meg azért már sok volt. A faluból hárman voltunk, mind hazajöttünk. Hat éve már nincs az, hogy bemegyek egy boltba, kérek egy parfümöt, mint anno. Ami pénzbe kerül, azt mind nézni kell. Első a számla, utána a többi. Azért jutottunk lejjebb, mert a számlák növekednek, a fizetések meg csökkennek.

Munkaügyi központtól egyszer kaptam segítséget, de a lényege az, hogy ha akarok munkát keresni, akkor keresek. Hivatalos melót nem tudok vállalni, az egyéb tartozások miatt. A családomban teljesen megbízom. A közeli rokonokban, jó barátokban is bízom, a távoli rokonokban nem annyira. A falubeliekben nem igazán, az egyházban egyáltalán nem. A helyi hivatalnokokban elég jól. A politikusokban, államban semennyire! EU? Nem tudom, kicsit.

A munka elvesztése óta is vannak új ismeretségek, ahány melóhely, annyi ismeretség. Ez jó, mert ha bárki bármit tud, akkor infó. Sokszor voltam munkanélküli, átlagosan 1-1,5 évig. Olyankor maszek munkából éltem. Az utolsó bejelentett munkahelyen szalagvezető voltam, 3 hónapig tartott. Aztán el kellett mennem dolgozni, mert sok volt a számla, több pénz kellett. Volt, hogy elutasítottak munkakeresésnél, túlképzett voltam. Olyan munkát, amit valójában szeretnék, nem lehet csinálni, mert ahhoz olyan anyagi dolgok kellenek, amiket nem tudom úgy összeszedni valahonnan. Jól dolgozok. Már egy éve közmunkán vagyok, megcsinálom, de ne várják el, hogy 3 ember munkáját megcsináljam, amikor a másik 2 néz és röhögnek.

Hogy változzon valami az életemben, ahhoz az országból egy picit el kéne mennem. Hogy összeszedjem magam anyagilag. Haverok próbálnak munkát keresni nekem, akikkel dolgoztam.

Hogy Magyarországon mire lenne szükség a változáshoz? Mondhatok akármit, úgysem úgy lesz, mert vannak olyan emberek, akik így befolyásosabbak, mint én. Hogy az én életem változzon, ahhoz egy normális melóhely kellene. A finneknél például mindenféle juttatást megadnak. Olyan dolgok vannak, amiket így elmondtak, és néztem, hogy ilyen is van? Tudnak valamit, amit, mi nem. A politikusok ott máshogy gondolkodnak, mint itt.

A munkanélküliség számomra azt jelenti, hogy meg kell gondolnom, mikor mit csinálok, be kell osztanom, hogy mikor mi, mennyit lehet. Százból 80-90 ember küzd hasonló problémákkal. Akinek van munkája, szerintem azt gondolja a munkanélküliekről, hogy nem akarnak dolgozni. Sokan nem tudnak részleteket, kevesen kérdezik meg, miért... Hogy lecsökkentették az ellátást, nekem azt jelenti: Szia Magyarország!

A mostani életemmel semennyire se vagyok elég. Nincs az, amit én szeretnék. Bankkártya, ház, meg a kocsi. Nincs olyan nagy igény, csak az alap. Valamikor ez alap volt. A család támogatja, hogy külföldre menjek… ők is tudják, hogy jobb lesz.
Keresés
A kutatásról készült kisfilm A Pro Cserehát egyesület által végzett, ˝A szociális segély csökkentésének hatásai a vidéki Magyarországon, 2012 - interdiszciplináris dokumentáció˝ című kutatás keretében készült kisfilm.
Megjelent a kutatás kétnyelvű kiadványa. Kapható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) és a CEU Könyvesboltjában (Budapest, V. Zrínyi utca 12.)