Elvált vagyok, van egy 10 éves lányom, meg egy 8 éves fiam. A roma nemzetiségi önkormányzat vezetője vagyok. Szociális járadékból próbáljuk magunkat fenntartani, kisebb-nagyobb mellék segítségekkel.

8 általánosom van, és élelmiszer-eladói végzettségem, de az tanfolyam, meg van egy számítógépes vizsgám. Olyan, mintha nem is lenne, semmit sem érek vele. '95-'98-ig tudtam a képesítésemmel dolgozni, onnantól kezdve már nem. Felhívom őket, elmegyek, és mikor meglátnak, azt mondják, hogy nem. Olyan is volt már nem egyszer, hogy bementünk és akkor ő azt tanácsolja, hogy be se adjam, mert túljelentkezés van. És akkor a háta mögött az embernek meg röhögnek. Úgyhogy nekünk ez a baj ugye, hogy mi nekünk, a színünk végett is sok hátrányunk van. Sőt, ez a legnagyobb probléma. A munkaügyi központtal úgy vagyok, hogy pályakezdőként '94 óta vagyok regisztrálva, egyetlen egy helyre nem közvetítettek még ki. Most nem tanulok semmit. Ilyen angol nyelvű valamit szeretnék, hogy a későbbiekben, már azon is gondolkodtam, hogy családostól valahogy kimenjünk.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekeim tanuljanak, és úgy gondolom, hogy ami az ő érdekük, az minden biztosítva van. Központi fűtés van, fürdő, WC, csatorna. Mosógép, hűtő, mobil, ilyesmi van, de számítógép nincs. Ki eddig nem kapcsoltak semmit, én így nőttem fel, hogy nekünk ez az első. Először a számlákat biztosítani, utána a gyerekek, ami nekik kell és akkor úgy esetleg, ami nem luxus. Az elköltözés csak a munkalehetőség végett csábítana. Mondjuk külföld, de akkor is családostól.

Én a bérpótló juttatást kapom, a párom, az dolgozik. Kap olyan 70-et kb, meg az én szociális járadékom 22 ezer, meg a családi pótlék az 29.600. Összesen120-130, igen. Egy évben kétszer van nevelési támogatás, 11.600 a két gyerekre, de utalványban adják. Gombát gyűjtünk eladásra, böngészés is volt. Ami éppen van, nem zárkózunk előle, különben fölkopna az állunk. Még 10 év kölcsön van a házra. Hát persze, hogy mindent megfog az ember, és, akkor a cigányra mondják, hogy nem szeret dolgozni. Kíváncsi lennék, hogy hány fogná meg így akár a böngészést, hogy reggel kimegy, és hazajön este.

Alkalmi munka nincsen. Mindenki úgy van vele, hogy megcsinálja, ami otthon akad. Férfinak van lehetőség, de nőknek nincs. Veteményesünk nincs, állatot nem tartunk. Pénzt elég sűrűn kérek kölcsön, de egy utcában laknak a szüleim. Kamatra még sose kértem, nem is kérnék. Előbb elmennék kukázni, minthogy én valakitől kamatra kölcsön kérjek. Hihetetlen, hogy 96-97-ben dolgoztam, 3-4 éves munkaviszonyom volt, az egyiktől eljöttem, mentem a másikba. Most meg örülök ennek a 2 hónapnak. Tavaly ugyanezért munkáért kaptam 62 ezer forintot most meg 47-et.

A család havi fix kiadása?1 évre a kommunális adó 3000, a lakásrészlet 36, 14 a villany és minden 2. hónapban van a vizem 16 ezer forint. A fűtést úgy szoktuk megoldani, hogy az élettársam elmegy dolgozni, nem pénzt kér, hanem fát. Közüzemi számlákkal nem tartozunk. De anyáméknál például ki van kötve a víz. Meleg ételt minden nap főzünk. A ruhákat boltban vesszük.

Az anyagi helyzetünk eddig jó volt, de az utolsó 1 év nagyon nem, mióta kitalálták ezeket a hülyeségeket. Teljesen ellehetetlenítették az embert. Mire elkezdett volna itt is a közmunkás egy kicsikét fellélegezni, falun belül megkereste a 60 ezret, nem kellett buszra költenie, kajaszünetben hazajöttünk enni, az se került még külön, nem kellett öltözködni. Ezzel, hogy így visszavették, nem tudom mi lesz.
Az elmúlt 5-6 évben szerintem itt nagyon, de nagyon drasztikusan romlott a miénkhez hasonló családok helyzete. Aki még eddig tudta magát tartani, még az is …ott vannak a szüleim… amióta tudom az eszemet nem volt ilyen, hogy kikötötték volna a vizet.
Aki itt lakik cigányság a faluban, annak 70-80 %-a az mind rokonságom. Nincsenek barátaim. Otthon és kész, anyuék meg vissza, ennyi. Nincsen az összejárás, mint valamikor régen jellemző volt az emberekre. A gyerekeket szoktam vinni, internetezni, én addig kint beszélgetek

Mióta munkanélküli lettem, rosszabb lett az életem. A közvetlen környezetemtől lelki támogatást kapok, anyagilag senkitől, semmit. A munkaügyi központ meg… bent voltam, volt egy tanfolyam, szerettem volna rajta részt venni. „Hát önnek ezt nem ajánlom”. „Jó, akkor köszönöm szépen.”

Senkihez se tudok fordulni, csak saját magam. Ebben az időben depressziós leszek. Hogyan, miképp, hogyan oldd meg, merre old meg, hova menjél, mit csináljál? Az utóbbi 2-3 hónapban annyira leterhelve érzem magam, már nem bírom. Ez az állandó, hogy legyen, mi legyen, és ezzel nem csak én vagyok így, szinte mind. A családomban teljesen megbízom, bízok az alkalmi munkatársakban, a helyi hivatalnokokban, helyi szervezetekben is. A szomszédokban, falubeliekben, egyházban közepesen, a politikusokban, államban semennyire.

Az utolsó bejelentett, állandó munkahelyem az önkormányzat volt, közmunka. Alkalmi munkában gombászni szoktam, minden évben, ahogy van a szezonja. Változó, mennyit kapok érte. A munka számomra a gyerekeim végett is fontos. Nekik van jövőjük.

A közmunka előny a megélhetés szempontjából. Hátránya, hogy az ember az még jobban el van vonatkoztatva a külvilágtól, más, mint mikor fölkelt, elment a busszal, társasága volt. De most így falun belül van, nem is informálódik úgy, nem tud úgy dolgokat. Én szerintem jó lenne a közmunka, csak az emberek így nagyon behatárolódnak. Én is voltam közmunkán, kapálás, gereblyézés, 47 ezer forint volt, heti 10 ezer forinttal fizettek. Egy rászorult ember ezt nem tudja félretenni. Minden héten elköltötték, de mikor jött a számla, nem volt egyben a pénz.

Hogy munkát találjak, sok helyre elküldtem az önéletrajzomat, gyártól kezdve a Tesco-ig, sehonnan semmi. Az önkormányzatban segítettek megírni az önéletrajzot, ők el is küldték interneten keresztül meg ott ugye van email, hogy tudjam írni. Magyarországon akkor változna a helyzet, ha valami munkalehetőséget tudnának biztosítani mindenkinek. Ha nem csinálnak időben valamit, akkor nemcsak a felső tíz, hanem még az alsó, szegényebb réteg is ki fog menni külföldre. Egy munkahelytől azt várnám, hogy normális körülmények legyenek és fizessenek rendesen. A munkanélküliség nekem az a nincstelenséggel egy szinten van, egyszerűen létezni nem tudsz.

A segély csökkenéséről az alpolgármester tájékoztatott, hogy kevesebb lesz. Az volt az első reakcióm, hogy ezt megint ki a jó isten találta ki. Hogy akinek 1,2,3 gyereke van, az is 22-t kap, meg akinek az a gondja, hogy hol tud venni bort, az is 22-t kap. Az önkéntes közmunkáról is hallottam, az önkormányzattól. Le a kalappal az önkormányzat előtt, hogy mindenkit behívtak, aki ilyen hátrányos helyzetű, szociális közmunkás legalább a 30 napra. Szóval itt a faluban mindenkinek megvan, még a nagy alkoholistának is megvan a 30 napja. Hogy legalább az legyen, mert ha még az sincs, akkor tényleg mi van?

Keresés