Nekem sajnos kettő osztályom van, mer kivettek az iskolából, anyám beteges volt, oszt én gondoztam. A háztartásban most hatan élünk, a sógornőmmel Az anyósom meghalt, a lányát is én gondozom, mivel beteges, meg nincs, aki fenntartsa. Most akartam intézni ezt a gyámságot, mert azt mondják, hogy valami 22 ezer forint járna utána.

Három gyerek van, az egyik 16, a középső az 13, a másik 11, most töltötte. Remélem, hogy ők olyanok lesznek, hogy tovább viszik, mint én. Az egyik menne festőnek, a másik menne rendőrnek. Mindhárom gyerek asztmás, hordanom kell őket kontrollra, ha kihagyom, a pénzt veszik el. Én nem járok orvoshoz, nekem Debrecenbe kéne mennem, mer a szívem tán lyukas, hogy bennmaradjak egy pár hónapig, míg átvizsgálnak. Műtét miatt, hogy meg-e tudnak műteni.

Már lassan 20 éve lakunk itt. Ez a tulajdon házunk szocpolos a gyerekekre van építve. Három szoba van, fürdő, spajz, véce, folyosó, konyha. Villany víz van, fatüzeléses kályha mind a három helyütt. Egy fagyasztó, egy hűtőszekrény is van, mosógép is, centrifuga is. Porszívó az nincs. A fiunknak van benn ott ez a magnó, volt neki laptopja is, azt nyerte, amikor elmentek valamilyen fényképezésekre, Budapestre, vagy hova, de elromlott neki, most van egy számítógépje, TV kettő is van, volt a harmadik szobába is, de elromlott. Gépkocsi az nincs. Telefonomat, azt sajnos most elvitték, mer nem tudtam fizetni. Mobiltelefon nincs.

A házra sajnos vettünk fel hitelt 97-be, 99-be, hogy tudjuk csinálni. A férjem a lányával vette fel, 44 ezresivel fizessük, ő is 22-őt, mi is 22-őt. Szeretném újítani, festeni, ajtókat cserélni, ablakot, nagyon sok mindent szeretnénk csinálni rajta, de hát nincs miből. Örülünk annak, hogy a tüzelő, a kaja, a gyerekek ruházata meglegyen.

Én háztartásbeli vagyok, kapom a FHT-t, a 22800 forintot. Családba senki sem dolgozik. A férjem is kapja ezt a 22 ezret, a sógornőm a nyugdíjt kapja.30 300, a gyerekek után, családi pótlék 60 300, mert kiemelt családi pótlék. Nagyon kevés, és mellé még fizessük a házat, fizessük a villanyszámlát, fizessük a vizet. A villany az most 18 ezer, a víz az 4 ezer forint havonta. Gáz palackból, másfél hónapig tart ki, az 6 ezer forint. A kábel tévé az is 3500. A fűtés fával, egy köbméter fa 25 ezer forint az nem tart ki egy hónapba, de annyit tudunk venni. Állami, vagy önkormányzati fa segélyt nem kapunk. Járnánk biciklivel gallyért, hogyha nem szólnának a rendőrök, hogy mondjam, még talán a csutkáért is megállítottak már. Mert azt mondták, hogy van, aki fát is közbe-közbe rak bele. Ilyesmit beszéltek. Itten nem lehet csak úgy, ha önmagunk a saját pízünkből rendelünk. Az elszóródott terményt a termőföldről sem lehet összeszedni. Csak ha a tulajdonos megengedi. Voltak kacsáink, tyúkjaink. Azoknak tudtunk egy pár zsákkal, de nem mindenhol engedték meg, hogy menjünk, inkább beszántik. Gombát szoktunk néha gyűjtögetni Lila pereszkét meg szürkét. Kértek az iskolába a tanárok. Ha sikerül árusítani, akkor. 6-700 Ft kilója.

Bárhova elmennénk alkalmi munkát vállalni. De hát nem tudunk. A szomszédhoz szoktunk menni, amikor paprikázik és áthí minket, hogy segítsünk be neki. Szedni is, becsomagolni. A kosárfonást csinálja a párom, de azt is nagyon olcsón kérik tülle a vásáron. Egy ilyen nagy kosárér 1100- 1200 forintokat adnak neki. De hát… Muszáj élni, hogy legalább főznivalóra legyen vagy a tüzelőt vegyük meg vagy a számlákat fizessük ki, vagy a gyerekeket őtöztessük vagy valami. Valamihöz csak nyúlni kell, hogy pótoljuk aztat, amit tudnánk.

Kölcsönöket nem szoktunk adni másoknak, sem kérni. Mondjuk a rokonság el szokott jönni, hogyha nekik nincs vagy valami, akkor szoktak kérni zöldséget, gyümölcsöt. Hát jó, odaadom szívesen, ha van, ha nincs, akkor úgyse tudom oda adni. Tojást nem, azt nem adnám!
Szokták viszonozni, vesznek cigit, vagy a férjemet meghíjják valamire. Hogyha meg nem akarjuk elfogadni, akkor vesznek így dohányt. De hát nem szoktuk elvenni sose tüllük.

Ha szoktunk vásárolni vagy akármi, akkor a szomszédnak vagy akárkinek van kocsija, azok szoktak bennünket vinni, ha kifizessük a fuvart. 3-4 ezer mikor mennyiért visznek el, mondjuk a Coráig, innen. Telefonálni ide megyünk át a szomszédba a férjem bátyjához, ha szükséges valami, akkor ő felhíjja, azt annyi. Orvost, vagy rendőrség, ilyesmi. Szoktunk azért is fizetni. Itt mindenért fizetni kell.

Rengeteg tartozásunk, ami felhalmozódott. Mondjuk a boltba, most is hitelbe kértem. Az a 22 ezer forint az nagyon gyorsan fogy el. Amit nélkülözni kell, most a télnek a hibájábul a kaja. Minden nap főzünk meleg ételt. Tegnap előtt volt karfiol rántva, gulyáslevest csináltam. Tegnap babgulyás volt, meg májat csináltam pörköltösen, hasgatott krumplival. A két kicsi, az az iskolában ebédel, nekik nem kell fizetni az étkezésért. Mind a háromnak nem kéne fizetni, de a nagyobbik fiú az nem vállalta. Itthonról megcsinálom neki egy kenyeret szendvicsnek, meg a kóla van, vagy tea.

Nyáron tavalyelőtt konzervet adtak, tavaly meg kajára változtatták el. Fel kell menni az óvodába, és kaját adnak nekik csak. A gyerekek meg szégyellnek felmenni, de azt mondták, hogyha nem mennek fel ebédelni, akkor elveszik a szociális segélyt, meg a gyermekvédelmit. A ruhákat innen a bálástul vesszük. Annyi pízem van, hogy innen tudom venni. Van, hogy a nagyobbik fiút beküldjük Miskolcra, és ő ott szokta venni. Mikor hogy. Mikor mennyi píz akad rá.

Akikre számíthatunk a család. Csak a család, egymásra. Kisegítsük egymást akármilyen nehézségből, tehát minden jóból, ami jut. Másvalakikre nem lehet számítani önkormányzatra, egyházra sem. Az önkormányzathoz nem megyünk. Semmi értelme. Ha valamit akar az ember elérni, úgyis azt mondják, hogy nincs ügyfélfogadás, nincs semmi. Ha probléma van… hát sehova se lehet menni. A szomszédok örülnek, hogyha önmagukra tudnak segíteni. Falubeliek se tudnak segíteni. Az egyházban, a helyi hivatalnokokban, a politikusokban, az államban sem lehet bízni. Csak a család meg önmagunk.

A közmunka volt az utolsó munkahelyem. Az utcát kelletett összeszedni a szemetet, sepregetni, gereblyézni, kapálni a kerteket. Alkalmi munkára tavaly se hívtak, most se. Nem tudom már mennyi volt akkor, de nagyon olcsón adták a pénzeket, mert tényleg, hogy reggel elmentünk 5 órára, fél 6-kor belekezdtünk, 4 óráig 3ezer forint. Nem volt meg az a napi díjunk, amit szerettünk volna mi. Azért mennék, hogyha hínának, de most már nincs. Én mindent megcsinálok, szeretek festeni, vakolni, meg bármit.

Nem vagyok elégedett semmibe jóformán, a gyerekekbe, amennyire. Jó lenne dolgozni, valahol, ahol valamennyivel többet kapnánk, jobban el tudnánk magunkat tartani. Hát újítani lehetne mindent, házat. Jó lenne, ha a gyerekek normálisan elhelyezkedjenek ők is. Ne úgy, mint mink. Abban, hogy jobb legyen csak a munkahelyek a megoldás, csak fent lehet segíteni, a miniszter. Köszönöm, ennyi, már belefáradtam.

Keresés