Gimnáziumi érettségim van, jártam szakmunkásképzőbe, az érettségit azt felnőttképzésen tettem le, 21ECDL bizonyítványom van, nemzetközi számítástechnikai képzés. Az eredeti szakmám varrónő, férfi ruhakészítő. Divattervező szerettem volna lenni. Két gyerekem van, az egyik főiskolára jár, a másik hatodikos, 12 éves. Mindent megtettem, hogy ösztönözzem őket, azért is kezdtem el én is az iskolát. A férjemnek vagyonőri vállalkozása van a testvérével.

8 évig dolgoztam Budapesten, egy használtruha kereskedésben voltam vezető helyettes, aztán cipőüzletben dolgoztam, aztán munkanélküli voltam. Dolgoztam pultosként, ahol volt, ahol fizettek. Mindenhova elmentem. 12 éve lakunk itt, amikor ideköltöztem, akkor Pesten dolgoztam, bejártam. Azután terhes lettem, és bedolgozást vállaltam, hogy legyen pénz.

Kétszer voltam munkanélküli idáig. Egyszer egy évig, utána meg fél évig. Nem éltem meg túl jól. Egyrészt az anyagi nehézségek, másrészt a lelki dolgok miatt. Kerestem munkát mindenhogyan, munkaügyi központon keresztül is, de ők a 2 év alatt egyszer sem tudtak ajánlani. Tanfolyamot nem a munkaügyin (ti. munkaügyi hivatalon) keresztül intéztem, a terhességem alatt végeztem, akkor tettem le az ECDL vizsgát is, ami egy nemzetközi számítógépes felhasználói jogosítvány. Más tanfolyamot, ha a munkáltató fizeti, akkor minden további nélkül elvégeznék.

Rossz munkám sosem volt, mindegyiket szerettem valamiért. Más társaság, más munkavégzés, más feladatok. Emberekkel szeretek foglalkozni. Az utolsó bejelentett munkahelyem egy biztonságtechnikai cég volt. Azért lett vége, mert volt egy harmadik fél, akivel nem jöttem ki. Onnan eljöttem, nem is tudtam utána elhelyezkedni sehol se. Ez 2 éve volt, egy évig konkrétan nem tudtam elhelyezkedni. Mindenhol megpróbáltam, életrajzot küldtem olyan cégekhez, akik nem is hirdették, hogy van állás. Adminisztratív, informatikai helyekre, naponta 5-6 e-mailt elküldtem. Munkanélküli segélyen voltam, aztán itt szóltak, hogy volt üresedés. Ide is beadtam az önéletrajzomat, helyi vagyok, ismernek, meg a munkanélküli központ is jelzett, hogy van ez a lehetőség. Adminisztratív munkakör. December 31-ig szól a közmunkaszerződésem, nem tudom, mi lesz utána. Még nem mondtak semmit, úgyhogy izgulok. Hát jó lenne.

Amikor nincs munka, akkor a férjem többet dolgozik. Másként nem lehet. Családi pótlékot kapunk. Kölcsön nem kellett kérni, lenne kitől, de nem költekezünk. Ha nincs, akkor nem költünk. Megoldjuk. Nyáron a kertet beültetjük, így van mindenünk. A családi bevétel változó, mert a férjem munkája olyan, hogy van, amikor minden nap kell menni dolgozni, van amikor 2 hétig nem szólnak. Így a bér is változó, nekünk kell otthon osztani, szorozni, hogyha ennyi van, akkor félreteszünk a következő hónapra, vagy utánra. Volt már, hogy közüzemi számlára részletfizetést kértünk, vagy kis csúszással fizettük be. A hűtőbe van mit betenni, kivenni, nem megyünk el minden nyáron két hétre nyaralni. Hosszú hétvégét betervezünk, de amúgy nem megyünk. Autónk van. A házat még nem fizettük ki a banknak, a bevételünk negyedét törlesztésre kell fordítani. Hála istennek, nem devizahitel.

A házat építettük, 2000-ben. Előtte Pesten laktunk, anyósomhoz jöttünk ide. Minden további nélkül elköltöznék, mindegy hova, az a lényeg, kék busz vonalán legyen, tehát a munka is könnyebb lenne. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy elsősorban azért nem találok munkát, mert itt lakom. Itt minden üzlet tulajdonosa dolgozik, tehát nem vesznek föl. Egyedül, ahol volt munkalehetőség, a posta, vagy a Coop. A postán most nincsen hely, a Coop-ba' lenne, de nem azért tanultam, hogy párizsit szeleteljek. Azt még annak idején igen, de… A hivatalba nem tudom, van-e nekem való munkakör, szerintem magasabb végzettség kéne. Ha lenne, végül is minden munkát el kell fogadni, de itt szívesebben vagyok. A pesti bejárást meg lehet oldani, csak ha azt mondják, hogy menjek el 10 állásinterjúra… rengeteg interjún voltam, nagyon drága az álláskeresés, megmondom őszintén. Beutazni, nem két forint, a vidékieknek ez drága. Ha valakinek nincsen munkája, keresete, nem tudják megfizetni, hogy bemenjen minden nap, és járja a várost, munkát keressen. Ha itt nincs, akkor halott ember, szó szerint. Mindenki azt várja, hogy ahol lakik, ott segítsenek.

Megteszünk mindent azért, hogy rosszabb ne legyen, a gyerekek miatt is. Mert ha rosszabb, bajba is kerülhetünk, a bankok nem várnak. Nem tudom, a jövő milyen lesz. Ebben a pillanatban nekem kilátástalan a helyzetem. A családban, barátok közt sokan vannak munkanélküliek. Helyiek. Náluk a távolság, az utazás a probléma. Pesten lemegy az ember és ki van írva, hogy felvétel, eladót keresünk, vagy bármi. De vidéken ez nincs. Szerintem ez a legnagyobb baj, az, hogy nincsenek munkahelyek. Hogy gyárakat zárnak be vidékeken. És ha nincs az embernek autója, nem tud átmenni másik településre, nincsen közvetlen járat. Az utazás a legnagyobb ellensége a vidéki embereknek.

Van ez a program (ti.közmunka), nagyon jó, de bizonytalanságban vannak az emberek, és ez nem jó. Nem jó, hogy 3 hónapra tudnak alkalmazni, mi lesz utána? Mindent megtettem, hogy munkám legyen, ennél többet már tényleg nem tudok. Annyi helyre jelentkeztem, hogy amikor visszahívtak, azt sem tudtam, hogy ki beszél, mert nem tudtam, hogy most melyik. Az interjúkra az volt jellemző, hogy nem az volt az interjún, mint, amit az újságban leírtak… irodai munka, és amire odaérek, addigra kiderül, hogy házalnom kéne. Se a TB, se adó, semmi. Bejelentett 4 órás, de én dolgozzak 8 órát… Nagyon sok ilyen van sajnos. Rengeteg olyan van, hogy felhívom, és már betelt, és aznap jelent meg a hirdetés. És a legtöbb nem jelentene be, váltsam ki a vállalkozóimat. Erre nekem nincsen szükségem, én szeretnék úgy dolgozni, hogy nekem be van fizetve a TB-m, az adóm, és minden rendben van. Volt már, hogy rákényszerültem, hogy feketén vállaljak munkát, otthoni bedolgozás, eladói, a pultos… muszáj, vannak igényeink, és megpróbáltuk megteremteni a rávalót. Nappal dolgoztam rendesen, utána meg este. Nem láttam csak éjféltől reggel hatig a gyerekemet, amikor aludt.

Közmunkán még nem voltam eddig. Nagyon sok ember van, aki pályáz a helyemre, munkanélküliek. Azóta a helyiek is másként néznek rám, hogy én bekerültem. Itt az emberek ölik egymást azért, hogy munkát kapjanak. Az, hogy tiszta helyre, és papírmunkát végzek, az meg egyenesen kiváltság.

A főiskolás lányom hála istennek, elég sok célt kitűzött maga elé, idegenforgalmi szakmenedzser szakra jár, szállodaláncon gondolkodik. De most ki akar menni Spanyolországba, mert kapott egy lehetőséget, mert hál' istennek jól megy neki az iskola. Hogy elfogadja az ajánlatot, vagy nem fogadja el, ezt csak ő tudja. Én támogatom mindenben, mind a kettőnek van terve. Komoly célokat tűztek ki maguk elé, de hát muszáj nekik is.

Keresés