41 éves roma nő, Baranya, M

Férjezett vagyok, van egy 19 éves lányom. Nyolc általánost végeztem, iskola után dolgozni akartam. Fiatalon kezdtem a kerámiába'. Betanított munkásként dolgoztam több helyen.

41 éves roma nő, Baranya, MNégy éve vettük ezt az ingatlant. Öreg ház, tégla, vályog. Négy szoba, konyha, fürdőszoba, melléképület, istálló, pajta, nagy kert. Fával fűtünk, gáz nincs, víz van. Van mosógép, hűtőszekrény, porszívó, vasaló, TV, mobiltelefonja a férjemnek. Számítógép, autó nincs. Van egy biciklink. Mikor valami elromlik, nem tudom máról holnapra kicserélni. A házat szeretnék bővíteni, de egy fizetésből, ez édes kevés. Ha kapnánk egy olyan lehetőséget, lehet, hogy elmennénk. Talán egy jobb helyre. Beszéltünk külföldről is.

A lányom vendéglátóipariba' járt. A tanulását fontosnak tartom a mai napig. De közbe jött a pici. Mikor összekerült a barátjával, mondtam, legalább az iskoláját fejezze be, de hát... Segítek majd, be tud menni az iskolába, én leszek a picivel. Szeretném, hogy legyen szakmája. Ne legyen az mint én nálam, nyolc általános és le vagyok blokkolva.

Beadtam több helyen az önéletrajzomat, de meghalják, honnan jövök és kész. Nem akarják fizetni az útiköltségemet. Most hála az istennek, 2 hónapra engem is fel tudtak venni, mert pályázatot nyert az önkormányzat. Nagy segítség.

A férjem pályamunkás a vasúton. A családnak átlag nettó 80-90 ezer forint bevétele van havonta. Gyűjtögetni szoktunk, csetét szedni. Csigázni régebben jártunk, leadtuk. Böngészni megyünk, kukoricát. Volt két disznónk az idén, el kellett adjam a bank végett. Jöttek a felszólítások, mert deviza alapon vettük fel a kölcsönt a házra, 4 milliót. A 4 millióra 60 ezret fizetünk most. Próbáltuk átváltani forint alapúra, de nem lehetett.

A férjemnek nincsen másodállása, alkalmi munkára az égadta világon semmi lehetőség. Nincs mellékjövedelme. Az önkormányzattól egy hónapja kaptunk élelmiszercsomagot, az egyszeri dolog volt. Tűzifát úgy kapunk, hogy ami lakástámogatásra jár, azt tüzelőre kérem. Egy szál szerencsém, hogy a bolt ad nekem hitelt. Soha nem volt semmi gond velünk.

A család fix havi kiadása? 60 ezer csak a lakás. Tizedikén van a fizetés, aznap már leszedik a hitelt. És akkor még van 25-30 ezer forint. A férjem fizetése elmegy a számlákra. Volt, hogy 1-2 hónappal elmaradtunk valami számlával. Van konyhakertem. Mindent berakok a ládába, a krumpli meg ott van a pincében. Meleg ételt minden nap főzök. Tegnap krumplit hússal, előző nap tarhonyás, lecsós virsli, máma valami káposztásat. Ruhaneműt bajosan szerzünk. Ha netán el tud jutni az ember turkálóhoz, vagy egy ruhaosztásra, de boltba már nagyon régen vettünk.

Az elmúlt 5-6 évben romlott a helyzetünk. Például elromlott a kézi turmixom, és a mai napig nem tudok venni. Elromlott a mikróm, megcsináltatni nem fogom. Sokszor bemegyek a boltba és meggondolom ötvenszer, hogy mit vegyek. Sok minden van, amit szeretnék, de nem engedhessük meg magunknak. Nem járhatunk el negyedévente vagy félévente fodrászhoz. Vagy venni egy új ruhát magunknak. Vagy egy normális bevásárlás. Hogy abban A-tól Z-ig benne legyen minden. Amikor elmegyek a TESCO-ba, már el vagyok szokva. Egy olyan szorongás, egy olyan rosszullét kap el. A nyüzsi. Én megmondtam a férjemnek, még ha volna rá pénzem is, akkor se fogok elmenni egy nagyobb bevásárló központba. Ilyen rosszullét kap el, mert el vagyok szokva. Mert ezelőtt fizetés napján mindig el tudtunk menni bevásárolni. Ami azt jelenti, hogy nekem egész hónapra meg volt a liszt, a cukortól kezdve minden. Én csak átmentem a boltba a kenyérért, meg a tejért. Most már nem tehetjük meg.

Amikor munkanélküli lettem, megváltozott a környezetemmel a kapcsolatom. Egészen mostanáig olyan depis voltam… hozza a fizetést a férjem, és én úgy érzem magamat, mint egy taknyos 2 éves gyerek, aki nem tud letenni semmit az asztalra. Minek vagyok? Hogy takarítsak, mossak, főzzek, és nem tudok egyszerűen semmivel hozzájárulni, hogy „na, nézd csak, ezt most az én pénzemből, föladok egy csekket, vagy befizetek valamit, vagy…”. Úgy éreztem magamat, mint egy senkiházi, tehetetlen, már kínomban sírtam, mindent csináltam. Ez egy oltári, nagyon- nagyon szar érzés.

Barátnőim nincsenek. Voltak kolléganőim, de aztán nem találkoztunk, és egy idő után már elavult az is. A családomnak, testvéreimnek fontos vagyok. A családomnak én valahol talán adok egy biztonságot, összetartást. A családon belül, testvérekkel támogatjuk egymást, ha nekem van, akkor lesz neki is. Nálunk, romáknál, de nem mindenkinél, van ez, hogy ha nekem van, akkor van a másiknál is. Az intézményektől nem kapok támogatást, 2 éve vették el tőlem a járadékot, a segélyt, 2 év után most hívtak be először dolgozni.

Az utolsó bejelentett állandó munkahelyem az Önkormányzat volt, előtte betanított munkás voltam egy cégnél, telefonokat gyártottunk, de otthagytam. Volt egy szalagvezetőm, nem bírta az ilyen mifajtánkat, és nagyon ránk szállt. És akkor mondtam, hogy nekem ennyi elég. Én hagytam ott, az tény és való.

Nekem a munka azért is fontos, mert kikapcsolódás. A pénz is dominál, de az, hogy úgy éreztem magamat, hogy én is vagyok valaki. Olyan jó érzés az, hogy nekem majd olyan egy órakor föl kell mennem, mert én vagyok a megbízott ember. Nyitnom kell ezt, nyitnom kell azt, jönnek ezek, keresnek azok, most ilyen próba lesz, egy kicsit úgy éreztem magamat, hogy úristen, de jó, hogy na. Hogy én rám is felnéznek, nem pedig annyi, hogy elmegyek a boltig és jó reggelt, jó reggelt, szia, szia és ennyi. Bíznak rám dolgokat! Ez olyan jó érzés!

Eddig sokszor voltam munkanélküli. Évekig tartott mindig, 2 év, 5 év. Hogy munkanélküli vagyok, annak az az oka, hogy nincs munka, nem vesznek föl. Meg az, hogy ha volna állás is, csak rád néznek és eldöntik, hogy kész, leírlak. Tisztelet a kivételnek, vannak, akik nem ítélkeznek azért, mert cigány vagyok. Akiknek van munkájuk, azt gondolják, hogy a munkanélküliek is el tudnának menni dolgozni. Ezt utálom a legjobban, hogy azt mondják, hogy aki akar, az talál magának helyet. Ezt így kiradíroznám mindenkinek a szájából. Mentem, próbálkoztam. Akkor mit csináljak?

A csökkentésről azt gondolom, hogy azt a pár ezer forintot is észreveszi az ember. Aki lecsökkentette ezt, annak kéne abból a pénzből megélnie. Nem adok neki, csak egy hónapot. Mit gondolt, aki csinálta a megszorítást? Elmennek majd dolgozni? Hova menjenek dolgozni? Vidékiek vagyunk, visszadobják az embert, téríteni az útiköltséget nem fogják.

Szeretném, ha jövőre egy kicsivel jobb legyen minden. Dolgozni. Ennyi. És akkor az már maga után vinné az egész mindent. Ha eljárok dolgozni, akkor meg tudom valósítani a vágyaimat, terveimet. Elmegyek, megpróbálkozok. Még egy kört futok! Próbálkozunk, ha hallunk valamit, elmegyünk, bevállalok bármit. A kulcsszó az, hogy legyen munka. Amennyiben nem lesz munka, csak a kilátástalan nyomor, meg a pangás lesz. Meg az, hogy elmegyünk majd kuncsorogni segélyért.
Keresés
A kutatásról készült kisfilm A Pro Cserehát egyesület által végzett, ˝A szociális segély csökkentésének hatásai a vidéki Magyarországon, 2012 - interdiszciplináris dokumentáció˝ című kutatás keretében készült kisfilm.
Megjelent a kutatás kétnyelvű kiadványa. Kapható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) és a CEU Könyvesboltjában (Budapest, V. Zrínyi utca 12.)