Nyolc általánosom van, képzettségem nincsen sajnos. Édesanyám egyedül nevelt bennünket, sajnos korán el kellett menni dolgozni. Képzésre nem tudok menni, a mostoha apám 24 órás felügyeletre szorul. Már régen nem élek a férjemmel. Négy gyermekem van, ők tanulnak, ezt fontosnak tartom, főleg a mai világban.

Komárom megyében dolgoztam, muszáj volt oda mennem, mert itt nem nagyon van munkalehetőség. 3-4 éve jöttem haza, mer édesanyám beteg lett, segíteni kellett neki. Aztán meghalt.

Hárman lakunk itt, vályogházban, házi szivattyú van, kútból jön a víz. Sparhelttel tüzelünk, van egy tusoló szerűség, WC, minden bent van, csak sajnos nincs annyi pénzem, hogy a bojlert beiktassam. Gáz nincs. Van hűtő, mosógép, porszívó, vasaló, telefon. Kocsi nincs. Számítógép sincs, pedig szeretnék, mert ahol dolgoztam, ott volt számítógép, meg azzal vizsgáztunk és annyira tetszett. Mostanában volt, hogy kézzel mostam, mert elromlott a centrifuga... de próbáljuk úgy szorítani, hogy ne kelljen eladni semmit. Olyanokat próbálok főzni, ami nem sokba kerül.

A mostoha apám kap rokkantnyugdíjat, de sok a levonás belőle. Édesanyámmal sok kölcsönt vettek fel, hogy a ház lakható legyen, és hát ezeket nyögni kell, neki 83 ezer körül van nyugdíja, ebből 73 ezer ami megyen a kölcsönbe, marad 10 ezer forint. Én a 22 ezer forintot kapom, szociális segély vagy mi. Kukoricát szoktam keresgélni a földeken, mert van baromfi. Volt kacsa is, de levágtam, mert nagyon sokat ettek. Most krumplit nem kellett vennünk, mert itten a kertünket is beültettük, kukoricát, babot, mindent, amit kell. Alkalmi munka nagyon jó lenne, ha lenne, de nincs. Gyúrni szoktam (tésztát), talán 2 ember van, aki eljön és elvisz 1 kiló tésztát, de hát ezek is mind hitelbe. Egy időben töltöttem a cigarettát, de azt mondták, hogy feljelentenek, mert nem lehet cigit árulni. Úgyhogy már most egyáltalán nem is tudom, hogy mihez kéne fogni, amiből pénzt lehetne csinálni. Nekem valami bedolgozás lenne jó, venni egy varró gépet, de nincsen miből. Amikor anyukám kórházban volt, és menni kellett hozzá, eladtam a DVD-t. Megesik, hogy kölcsön kérek 5-10 ezer forintot a szomszédasszonytól.

A havi kiadásunk 30-40 ezer, de akkor a liszt, a cukor benne van. Most egy villanyszámlával el vagyok maradva, úgyhogy ha a szociálist megkapom, abból fogom kifizetni, 7 600 Ft. De hogy több összejöjjön, az nem szokott lenni, arra vigyázok. Nagyon nehezen élünk ebből a pénzből, van, hogy hitelre veszek a boltból, de ha megjön a pénz, haza se hozom, már viszem a boltba (megadni).

Az elmúlt pár évben romlott a helyzetünk, mert ameddig én dolgoztam, nekem nem volt ilyen, hogy nincs pénzem, vagy én nem tudok megvenni, amit akarok. Most van. Mikor anyu meghalt, én az önkormányzattól kértem segítséget, mert nem tudtam volna eltemetni. Ők kifizették és én úgy fizettem vissza apródonként. Mikor meghallottam, hogy csökken a segély, füstölgött a fejem. Nincs olyan, aki ebből meg tud élni. És rá vannak kényszerítve az emberek arra, hogy elmenjenek lopni, tőlem is ellopták a kakast.

Rokonaim nincsenek a faluban, barátaim vannak, de ritkán megyek hozzájuk, nincs időm, minden nap kell valamit csinálni. Beszélgetni nem szoktunk, mindenkinek megvan a saját baja. Csak a szomszédasszonnyal beszélgetek. A településen kívül a gyerekeimmel és az édesapámmal tartom a kapcsolatot.
Munkakeresésben nem kapok segítséget, a munkaügyi központba soha semmit nem tudnak ajánlani. Az utolsó bejelentett munkahelyemen kézbesítő voltam. Régebben alkalmi munkába' eljártam az egyik zöldségeshez kapálni, 400 Ft órabérrel. A munka nekem azért is fontos, hogy kicsit néha kikapcsolódjak. Mer' így hiába, itthon is csinálom a dolgom, de olyan mértékben lefoglalja az agyam ez a tartozás… hogy kéne, hogy jó legyen…. ha dolgozom, akkor kikapcsolódom, eltereli a gondolatatim. Én összesen nem is tudom mennyit dolgoztam, voltam elég sok helyen, téglagyárban, cementgyárban, gyorsétteremben, autóalkatrész, illatszer-gyár, mindenhol megfordultam. Oda figyeltem arra, amit csinálok, próbáltam magamból a maximumot kihozni, jól kijöttek velem a munkatársaim. Ott is segítettem, akin tudtam, nem voltam olyan nyávogós fajta.

Eddig sajnos a rendszerváltás óta elég sokat voltam munkanélküli. Mennék én most is dolgozni, mindegy hova. Hogy nem találok munkát, annak az egyik oka, hogy vidéki vagyok, a bérletet nem akarják téríteni a másik, hogy a mostohaapámtól nem tudok menni.

Hogy nem találok munkát, az a kormány felelőssége. Ígértek fűt-fát, hogy ennyi meg annyi munkahelyet teremt, és semmi. A vidékinek nem ugyanúgy meg kell élni, mint a városinak? Most az nem tehet róla, hogy vidéken van lakása. Most ő adjon el mindent azért, hogy költözzön be a városba, albérletbe, hogy legyen munkája? Míg ezek a tartozásaim le nem mennek, addig eladni nem tudom, itt hagyni megint ugye nem akarom, meg a másik hogy mostohaapámmal valahova is menni? Minden követ megmozgatok, hogy legyen munkám. Magyarországon annak kellene megváltoznia, hogy legyen munka, ne a segélyeket adják, hanem adjon munkát. Dolgozzanak meg érte az emberek, mert könnyen jött pénz, könnyen megy. Én egy munkahelytől azt várnám, hogy fizesse meg a munkámat, ne csak, hogy ő megkapja a támogatást és utána felmond. Nekem a munkanélküliség káoszt jelent, lassan egyenlő a halállal. Mert ha nincsen pénz akkor... 100-ból 90 embernek biztos hasonló problémái vannak. Akinek munkája van, s nem ismeri a munkanélküliek helyzetét, az vagy vak, vagy süket.

Hallottam a faluban, hogy csökkentik a segélyt, akkor még postáztam. Ment a hajam füstje az égnek. A faluban ez a csökkentés sok embert érint. Az a baj hogy kilátástalan az egész. A lányom szokott nézni munkát, jobban mondva, nézett, míg megvolt az internet, de sajnos kikapcsolták, mert nem tudta fizetni. Amit hall, mondja, és ha volt is, mire mentem volna, akkorára, már nem, mert küldik el az embereket.

Keresés