45 éves vagyok, sajnos. Munkahelyem idáig mindig becsülettel volt, tíz éveim vannak, meg több is, ledolgozva egy helyen. Utoljára ilyen belga cégnél voltam targoncás, és mivel a téli bejárást nem tudtam motorral csinálni, és így megszüntették a munkaviszonyomat. Onnantól nem találok magamnak munkahelyet. Egy nap beadtam 13 önéletrajzot is. A környéken csak nyolcat. Meg mindenfelé érdeklődök, telefonálgatok, már a hivatalba' is szóltam. Megpróbálnak azok is mindent elkövetni, hogy valami munkát találjak, és nincs sajnos.

Iskolai végzettségem 8 általános. Targoncavezetői jogosítványom van, OKJ-s. Tanulni? Már nem tudom. Szerintem már semmihez nincs kedvem. De még kilátásba sincsen semmi olyan munkalehetőség, ahova el tudna az ember menni, vagy alkalmi munka. Hát sehol nincsen. Két-három napra alkalmi munka, mikor megmondom, hogy mennyi pénzért, hát kinevetnek és már nem is visznek el. Hát könyörgöm, ötezer forintért, 12 órát, az embernek azért dolgozni kell, hogy nevetséges. Itt az emberek ezelőtt 15-20 éve kaptak ötezer forintot. Naponta dolgoztak, és most 15 év elteltével megint ugyanott vagyunk, hogy több munkáért, mert 12 órában dolgoztatják az embert, ötezer forintért. És van, amikor még az ötezret sem adják oda.

95 óta lakom ebben a házban, második feleségemmel. Van víz, csatorna nincs, a fürdőszobát nem lehet használni, mert beázott a cső. A fűtés kályhával, ha van fa. Most rezsóval melegítjük a mosogatáshoz, meg a mosdáshoz. Hűtőszekrény nem jó. Telefon ki van kapcsolva. Gépkocsi nincs. A gáz palackos. De most azt se tudjuk. Most a rezsó van. Addig, míg van villanyunk. Ha nem lesz villany, akkor nem tudom, nem tudom, hogy mi lesz.

Elköltözni? Én már mindent elgondoltam. De most, ha ezt is eladnánk, most őszintén megmondom, mit kapnánk érte. Telek árát megkapnám, az ötmilliót, vagy öt és felet, kapjak hatot. Abból hárommillió csak az enyém. Hárommillióból mit csinálok? OTP-t nem kapok hozzá, nincs munkahelyem, egyszerűen nem adnak. Akkor most azt a hárommillió forintot fölélem, mint albérletben, és semmim nem lesz. Csak ami ruha rajtam van.

Jövedelmünk, amit a lakásfenntartásra kapunk, most emelték fel 6100-ra, tavaly kértünk először. Havonta kapnánk, hogy ha kapnánk. Bár ők utalják, csak nekünk leveszik. Meg ez a 22 800. És ennyi az össz. Kiadás? Hát a villany lenne most 43 ezer forint. Átalányba fizettünk, kijött 145 ezer, ami felgyülemlett tavalyról. Törleszteni sem tudjuk. Kiadás még a víz. Szemétdíj. Kommunális. Azt nem is fizettük mióta. Nem is tudjuk egyáltalán. Meg hát a banknak, amivel tartozunk. Ez a bizonyos motor. Igen. 151 ezer valamennyi.

Nekünk itt senki szülő nincs, rokon nincs, akitől azt mondanám, hogy na, adjál már kölcsön egy kilóra. Senki. Vannak itt más szegények, most nem bántom, de a cigány is el tud menni a komájához, vagy valakihez, na, adjál már. Mi itt nem tudunk sehova menni. Megmondom őszintén, mióta nincs úgy pénzem, azóta nincsen haver. Intézményektől segítséget? Semmit! Sehonnan! Kitől? Megmondom őszintén magának, mink ezt mindig titkoltuk. Meg az, hogy családban, jó anyagiak voltak, és lehet, hogy azért is. Szégyelli az ember. … Mikor a világéletemben jó körülmények között, meg jól éltem, most meg sajnos így kell élnem.

Miért fontos dolgozni? Hát azért volna fontos, hogy az ember ne nélkülözzön. Meg hogy ezt is egy kicsit helyre tudjuk hozni, mert ha hiszi, ha nem, annyi pénzünk nem volt, hogy egy zsák meszet vagy valamit vegyek, hogy ki tudjunk meszelni. Hát volt mikor kenyerünk sem volt, se zsírunk. Semmink. Ha levágtam volna csirkét is, vagy tyúkot is, hogy csináljuk meg? Megfőzzük sima vízben és akkor úgy esszük meg? Nincsen hagyma, nincsen semmi. …Most jövünk rá, hogy egy kis kert csak jó volna, amibe mit tudom én, kicsit valamit ültet az ember, hogy legalább az is volna. Hogy azért se kéne pénzt kiadni.

Munkaviszonyom? 24 év biztos. Ami bejelentett. Ami nem bejelentett? Csak ilyen egy-két naposak voltak. Hogy ha valahova elmentem, alkalmi munkára, fabehordásra két nap alatt, vagy egy nap alatt. A '90-es években, abban az időben még másképp volt. Nem úgy, mint most. Akkor tényleg úgy volt, dolgoztam három évet, onnan leszámoltam, még aznap, már bejelentett munkám volt a gázgyárban. Akkor ott mikor megszűnt a munkaviszonyom, folyamatosan még egy nap tán kiesés sem volt. Rögtön megint egy másik, bejelentett munkahely. Akkor utána rögtön megint egy konkrét helyre mentem el, csak az a baj, utána az megszűnt. Ott megint nem tudtam továbbmenni. Akkor egy hónapon belül sikerült találnom. Akkor az is megszűnt, az a munkahelyem, és utána kerültem valahogy a belga céghez. Raktárban voltam targoncás. Két évet. És mikor sajnos nem tudtam megoldani télen a bejárást, felborultam a motorral, jeges úton, onnantól megszűnt a munkám. Tavalyelőtt március, vagy április. Azóta ilyen kilátástalan.

Hogy a közmunka megfelelő megoldás-e? Nem. Megmondom őszintén, hogy nem. Az ember jó, behívják dolgozni. De 6 órát, vagy négy órát dolgozhat, két hónapra. És kapják azt a 30 valahány ezer forintot hat órára. Egész hónapba és minden nap menni kell dolgozni. Most könyörgöm, az ember elmegy dolgozni. Dolgozik. Eltúrom én a parkot, csak ne ennyi pénzért. Fizessenek nekem 65 ezer forintot havonta. Minimálbér, ezt kapjam meg. Hogy abból legalább van az embernek egy kis kilátása. Ha nem is sok marad, de legalább ki van minden fizetve, nem viszik el a házat a fejem fölül. Meg nem kapcsolják ki az áramot. Most itt vagyok, nyolc napon belül megint 80 valahány ezer forintot fizessek be. Hogy fizessem be, könyörgöm?

A kommunista rendszerben házat tudtam venni. Kocsit tudtam venni, munkahelyem volt. Innen elmentem oda, ott már folyamatosan tudtam dolgozni. Tudtunk félretenni egy kis pénzt. Volt jószágunk, malacunk, volt minden. Mindent el tudtunk tartani. Most mióta ez van itt, a kisemberek nemhogy fel vannak segítve, hanem még jobban lenyomva. Középréteg sincs már. Az is lent van. Itt vagy fent van az ember, de piszkosul lent van.

Segítséget kérni? Itt az egyik ember a másikra olyan irigy. Hogy nehogy több legyen. Ha ő neki most van három szöge, akkor nekem nem mondja meg, hogy ő hol találta, vagy hol kapta, hogy nehogy nekem öt legyen. Ha nekem már van kettő, nehogy kapjak hozzá hármat, hogy nekem öt legyen. Hanem ő neki legyen meg az a három szög. És ezért változnak meg az emberek. Ezért a nincstelenségért. A kilátástalan életünk, ami van. Nem hisznek semmiben, nem hisznek egymásnak. Ha ő valahonnan meghall valamit, akkor nem úgy van, hogy eljön hozzám, te ezt hallottam, próbáld meg te is. Nekem sikerült, próbáld meg, hogy hátha neked is sikerül. Senki nem szól a másiknak.

Keresés