Bakó Boglárka
Antropológus, ELTE, Budapest

A Pillangó Kutatás eredményei inspirálták az alábbi esszét, melyet egy pest megyei terepen kutató antropológus kollégától kaptunk,'"A baj csak az, hogy munka sincs már ma…" - a munka mítosza egy Pest megyei település romungro közösségében' címmel.

A Pest megyei települése1 kárpáti cigány nyelvet beszélő, önmagukat romungronak nevező cigányok laknak. A településen már a XVIII. század óta éltek cigányok, jellegzetes foglalkozásuk a fémműves és szegkovács munka volt. Az 1950-es években az összeírások szerint 15 nagycsalád lakott a faluban. Ma 131 ember vallja magát cigány anyanyelvűnek, 170 falubelinek van cigány kisebbségi kötődése és 142 helyi vallotta magát a népszámláláskor2 cigány nemzetiségűnek3.

A romungrok a XX. század közepéig 10-12 gyerekes nagycsaládokban éltek. Ritkán házasodtak a szomszéd település, oláh cigány vagy beás közösségeinek tagjaival, mindez hozzájárult ahhoz, hogy közösségük sűrű és összetett rokonsági rendszer által átszőtt. Mára a faluban szinte minden cigány család rokonságban van egymással. A közös portán több generáció él együtt, mely a gyerekek nevelését, a családi gazdaság ellátását közösen végzi, a mindennapi megélhetés terheit pedig gyakran együtt viseli. A többgenerációs együttélés hozzájárul ahhoz, hogy a faluban nincs olyan cigány család, aki ebből a többé-kevésbé biztonságot adó rendszerből kieshetne. Így a cigány családokat a munkalehetőségek illetve a segély elvesztése, megvonása esetén a rokonság egy ideig még "víz fölött"4 tartja.

A falubeli romungro közösségben az 50-60-as korosztálynak 4-6 osztálya van, vagy annyi sem, a 30-as, 40-es korosztálynak átlagban 8 osztálya van, a 20-as korosztály már kivétel nélkül elvégezte a 8 osztályt, és legtöbbjük még szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. A középfokú végzettség nagyon ritka a közösségben, a fiatalok nagy része szakmunkás képzőt végzett el.

A lehetőségeket nagyban segítette, hogy az iskolaköteles kor 18 év volt, ez maga után vonta, hogy ma 9-12 osztályt is elvégeztek a fiatalok, bár az esetek egy részében a szakmunkásdiploma megszerzése után kimaradtak az iskolából. Az iskolaköteles kor 16 évre levitele azt a veszélyt vonja maga után, hogy a cigány fiatalok lehetőségei leszűkülnek, így valószínűleg jóval előbbre tolódik a munkavállalás. Biztos gazdasági körülmények között ez nem jelentene problémát, hiszen a korai munkavállalás általános volt ebben a romungro közösségben. Ám a munkanélküliség növekedésével a romák munkalehetőségei minimálisra csökkentek. A válság jele, hogy a fiatalok körében igen nagy a munkanélküliség, illetve a fekete munkavállalás. Mindez várhatóan súlyosbodni fog.

A kárpáti cigányok munkalehetőségei a múltban


Az 50-es évektől kezdve a romák munkalehetősége változatos volt. A falu környékén a második világháború előtt nyolc kőfejtő bánya helyezkedett el. A kommunista rendszer alatt a külszíni fejtéseknél dolgoztak a falubeliek, a bányák munkalehetőséget biztosítottak a cigány és nem cigányoknak egyaránt. A szomszéd falubeli termelőszövetkezet állandó nyári keresetet adott elsősorban a nőknek és a fiataloknak; busszal szállították őket a szövetkezet földjeire munkavégzésre. Gyakran csigát és gyógynövényt gyűjtögettek, melyeket nagy begyűjtő telepekre szállítottak.

Az 1950-es évektől kezdve a falubeli szegkovács családok Szegkovács Szövetkezetbe tömörültek, a műhelyeik a faluban elszórva voltak. Különböző szegfajtákat és egyéb vasárukat készítetek. A helyi lakosságnak ajtópántot, tolózárat, szemétlapátot, piszkavasat stb. esztergáltak, szerszámokat éleztek, javítottak. A 80-as évektől kezdve a lakatos szakma fokozatosan szorította ki a szegkovács mesterséget, a férfiak zöme segédmunkássá vált.

A cigány nők tömeges munkavállalására a 70-es évektől kezdve került sor, korábban zömében háztartásbeliként otthon voltak, esetleg időszakos munkákat vállaltak a helyi téeszekben. Néhány család gyógynövény és csigagyűjtéssel, koszorúkötéssel is foglalkozott. A 70-es évektől kezdve a nők főként a budakalászi Lenfonógyárban és a pomázi Lenfonó üzemben illetve az óbudai Hajógyárban helyezkedtek el. A sokgyerekes cigánycsaládok mindennapi létfenntartásához elengedhetetlen volt a gyerekek munkaereje is. Kiskortól kezdve dolgoztak a ház körül, segítettek a műhelyben, mezei vagy erdei munkára vitték őket.

Az 1960-as 80-es években tehát a cigány nők zöme is gyárakban, termelőszövetkezetekben, boltokban dolgozott, ez maga után vonta, hogy gyerekeiket bölcsődébe, óvodába adták. A munkavállalás hozzájárult a családok életszínvonalának emelkedéséhez, az 1980-as évekre szinte minden családban vásároltak TV-t, hűtőszekrényt, mosógépet stb. A falubeli kárpáti cigányok a többségi társadalom sztereotípiáiban - jó munkások lévén - bizonyos szempontból megszűntek "cigányok" lenni. Az őket körülvevő többségi társadalomban megbecsültségnek örvendtek, ők voltak a környék "dolgos", "jó" cigányai.

A romungro közösség munka-etikája
5

"…mi magyar cigányok vagyunk. Mi nem élünk a jövés-menésből, mint az oláh cigányok. Nekem a faterom 33 évet dolgozott, volt apósom is – Isten nyugtassa - egész életükben, a Hajógyári szigettől kezdve mindig megdolgozott és ment, s akkor eltartott öt gyereket. Egész életükben, rendesen, becsületesen dolgoztak. Itt nyáron férfiakat nem találsz otthon, csak reggel és este. Mindenki dolgozik." (középkorú, roma férfi)

A helybéli romungro közösség szigorúan hierarchizált: a hierarchia csúcsán – annak ellenére, hogy már eltűnt a faluban ez a szakma – a szegkovács mesterséggel foglalkozó és a muzsikus családok vannak ma is. Ezek a családok a nem cigányok körében is a megbecsültséget vívtak ki, ebben a körben gyakori volt a cigány-nem cigány vegyes házasság is. A kevésbé megbecsült családok közé tartoztak a lókupecek, később "lomizók", tehát lomtalanításkor fémhulladékot, rongyot vagy bútort gyűjtők. Mindezek ellenére 1989 előtt a cigány családok szociális és gazdasági szempontból hasonló szinten voltak; sem kiemelkedően gazdag, sem bürokratikusan nagyhatalmú család nem volt közösségükben.

A falubeli kárpáti-cigány közösség erkölcsi és viselkedési normarendszerének egyik legfontosabb eleme a "munka-etika". Mint láthattuk, változatos munkákkal tartották fenn magukat. Így sajátos "cigány" munkákkal, mint a szegkovácsság, és a nem cigány világ munkalehetőségeivel is, mint kőfaragás, gyári munka és a földeken végzett munka. A romungrok önmagukat a szomszéd települések oláh cigány lakosaitól is sajátos munkavégzésükkel különítették el, és ez adta a közösségen belül a családok megbecsültségének mértékét is. Mindez a falubeli cigányság lokális identitásának fontos eleme volt: a "szegkovács cigányok" fogalom volt a mikrorégióban. A falubeli nem cigányok a helybéli cigányokról alkotott képének is fontos eleme a cigányok munkavégzése, a munkából ("nem lopásból") való létfenntartás, s az ebből adódó "rendes-cigány" kép.

A cigány közösség munka-etikája nem csak a felnőtt, hanem a gyerek világot is szabályozta. A családok ösztönözték a gyerekek munka kedvét, a rokonságban a család presztízsét emelte a szorgalmas, kétkezi munkát végző gyerek. Emellett, elsősorban a rosszabb körülmények között élő családokban, a fiatalok időszakos munkavállalásának bére a család mindennapi költségvetésének elengedhetetlen része lett, azaz a család fenntartásában is szerepet játszottak. Munkavégzésre kiskortól nevelték a gyerekeket, más-más feladatot adva a lányoknak és a fiúknak. A fiatal, 12-14 éves lányokat férjhezmenetelükig mezőgazdasági, erdei munkákra is elvitték, fagyűjtésre, csiga és moha szedésre. Már iskolás koruktól kezdve a fiatal lányok vették át szüleik munkába járása alatt a háztartás vezetését, a kisebb testvérek nevelését és felvigyázását.6 Tehát a romungro közösségben kiskortól kezdve irányították a gyerekeket a munka végzésére, jó teljesítményük alapján részesültek a család és a rokonság részéről elismerésben, mindez meghatározta a közösségben betöltött helyüket, párválasztásukat, családjuk elismerését. A létfenntartáshoz való munka "kényszere", azaz hogy a sok gyermekes családok munkavégzésből tudják fenntartani magukat, szigorú elvárás rendszerré, egyfajta munka-ideává alakult át. Mindez nagymértékben hasonlított a falubeli nem cigány népesség munka-etikájához. Egyrészt közelítette az együtt élő cigány és nem cigány nemzetiségeket egymáshoz, másrészt – a nemzetiségi különbségek megtartásával – hasonló normarendszert eredményezett. A falubeli közösségek közötti interetnikus viszonyokban mindez egyfajta egyensúlyt teremtett. A faluközösségben a "törekvő, rendes" cigány képe legalább olyan fontos volt, mint a "befogadó, segítő" nem cigányoké (magyaroké, sváboké, szerbeké és szlovákoké).

A kárpáti cigányok munkalehetőségei a jelenben

"Nálunk nappal nem találsz otthon férfiakat. Mindenki dolgozik. A gyerekeket is erre nevelem, hogy a becsületes munka… hát meg nem gazdagszol belőle… de legalább megélsz, s nincs baj. A baj csak az, hogy munka sincs már ma…" – (középkorú, romungro nő)

Rendszerváltás után a munkalehetőségeik leszűkültek, s napjainkra a közösség 80%-a munkanélkülivé vált7. Mindez az illegalitás, a feketegazdaság munkalehetőségeinek kihasználása felé irányította a helyi cigányokat. Az elmúlt 5-10 évben a helyi romák nagy része munkanélküli lett. Ennek oka egyrészt a kőfejtő bányák bezárása volt, mivel a területet természetvédelmi övezetté minősítették át. Másik oka a kovácsműhelyek felszámolódása, a környékbeli gyárak és üzemek bezárása, s ezáltal a munkalehetőségek megszűnése volt. A kilencvenes évektől kezdve a helybéli cigányok elhelyezkedése, szakképesítés nélküli munkaerőként, szinte lehetetlenné vált. A súlyos gazdasági helyzetükön néhány építőipari vállalkozás, illegális kőfaragó műhely ideig-óráig segített, ám a családok zöme munkanélküli segélyre kényszerült.

A munkanélküli cigányok egy része mára tehát feketemunkát vállal gyakran kényszerből, hiszen a környékbeli vállalkozások, üzletek csak így foglalkoztatják őket. Gyakorivá vált az is, hogy a családok női tagjai minimálbéres bejelentett munkát végeznek (takarítás, árupakolás stb.), míg a férfiak az építőiparban munkakönyv nélküli idénymunkában dolgoznak. Végzettség hiányában alternatívájuk nincs. Közmunkára családonként csak egy-egy tag mehet és ennek bére több gyermekes család eltartásához közel sem elegendő8. Mára jellemző, hogy a romungro családok szinte napról-napra élnek, hó vége felé kölcsönre szorulnak, s egyre gyakoribb már az is néhány családnál, hogy élelmiszerre sem telik illetve, hogy a villanyszámlájuk9 elmaradása miatt házukban kikapcsolják az áramot. Mindez nem csak a gazdasági és szociális ellehetetlenülést hozta a családok számára, hanem a közösség egyik legfontosabb normája is sérült, a magát munkából fenntartó, törekvő cigány közösség ideája. Korábban: a munka-etika olyan identitás elem volt, ami a kárpáti cigány közösség "válaszaként" jelent meg a többségi társadalom elvárásaira illetve előítéleteire. Mára a fiatal generáció körében már nem a "munka", hanem a "megélhetés" a cél. Ahogy egy interjúalany megfogalmazta: "Nem is keresek már munkát a szakmámban10, mert úgy sem vesznek fel. Mindegy, hogy miből élünk, csak az a fontos, hogy megéljünk! De ez sem megy már. Azt várják el tőlünk, hogy mi azonosuljunk, illeszkedjünk, csak hogy nem hagyják, nem hagyják! Azt mondják, hogy ti nem akartok tanulni, ezeréves sztereotípiákat elmondanak, ami nem igaz, mert nem igazak, azt hogy nem szeretünk dolgozni, nem szeretünk tanulni, nem érték. Az előítéletek miatt, mindenfélét lehet mondani már ránk…" (fiatal romungro nő)

[1] A településen 2006 óta végzek terepmunkát. 2013 májusa óta a település egyik cigányportáján lakom, kutatásom témája, a roma nők munkavállalása 1960 és 2015 között. Munkámat az OTKA, PD101427 számú, "Két világ között" - romungro nők integrációs stratégiái 1960 és 2014 között című pályázata támogatja.
[2] Forrás: IKM adatbázis. http://adatbazis.mtaki.hu
[3] A helyi Cigány Önkormányzat vezetőjének becslése szerint a faluban 250 cigány család van.
[4] Erre példa annak a családnak az esete, ahol a családfenntartó egy örökletes betegség okán elvesztette az egyik lábát. Ekkor a helyi cigány családok gyűjtést szerveztek számukra, hogy a nehéz időszakot átvészelje a család.
[5] Az "etika" kifejezést itt eredeti értelmében - "érzület" – használom. Olyan alap közösségi normát értek rajta, mely általánosságban fogalmazza meg az élet szabályait a közösségben, mely a helyi cigányok női és férfi identitásának alapja, s amelyek belsőleg is kötelezik a közösség tagjait annak betartására. A munka-etika egyfajta sajátos munka iránti "érzelem", nem feltétlenül a munka "szeretetét", hanem az egyén megbecsültségét, értékét jelenti.
[6] Egy 50-es éveiben járó interjúalanyom később továbbtanuló lánya otthoni feladatairól a következőket mondta: "Annak nem kellett szólni, az mindent megcsinált, mosott takarított, amit el tudsz képzelni egy lakásban, azt ő megcsinálta. Vigyázott a kisebbekre, hazajött az iskolából s csinálta, s közbe hétvégén is segített, én jártam dolgozni, s emellett rengeteget besegített nekem. A jobb kezem volt ez a lány! (Tanítgatta főzni?) Semmit, nem is szeretett főzni, de megcsinálta. A sütésen kívül semmit nem szeretett csinálni." (Idős, roma nő)
[7] Az Önkormányzat Szociális és Munkaügyi Osztályának becsült adatai szerint
[8] 2013. januártól a közmunka bruttó bére 75 500 forint, a hetibér 17 385 forint, míg a napibér 3475 forint. Ennek a havi nettója 45 000 körül van, melyből – amennyiben mind a két szülő munkanélküli – lehetetlen a több gyerekes családok létfenntartása. Ennek ellenére a közmunkára a faluban szinte minden munkanélküli család jelentkezik, ám csupán több hónapos várakozási idő után tudja őket az önkormányzat foglalkoztatni.
[9] A közösségben általános volt, hogy a családi bevételből először a számlák kiegyenlítésére tették félre a pénzt. Egy interjúalany a következőképpen beszél erről: "Hogy osztod be a keresetet? Először kifizetem a számlákat, aztán bevásárolunk mindent, cukrot, lisztet, olajat, húst, tudod, hogy legyen egész hónapra. A számlákat mindig befizeted? Mit gondolsz? Persze, anélkül nem lehet, mert akkor baj van, jönnek, kikapcsolják a villanyt, büntetést adnak…" (Középkorú, romungro nő) Mindez a gazdasági helyzetük romlásával egyre nehezebbé vált, s akadnak családok, akik mérlegelve helyzetüket, inkább élelemre fordítják keresetüket. Így viszont a kiegyenlítetlen számlák miatt egyre nehezebbé válik idővel megélhetésük és olyan ördögi körbe kerülnek, melyből már szinte lehetetlenné válik kitörésük.
[10] Interjúalanyomnak cukrász szakképesítése van
Keresés
A kutatásról készült kisfilm A Pro Cserehát egyesület által végzett, ˝A szociális segély csökkentésének hatásai a vidéki Magyarországon, 2012 - interdiszciplináris dokumentáció˝ című kutatás keretében készült kisfilm.
Megjelent a kutatás kétnyelvű kiadványa. Kapható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) és a CEU Könyvesboltjában (Budapest, V. Zrínyi utca 12.)