A honlapon részletesen ismertetett kutatás és az Egyesület fejlesztése különleges értéke számomra az, hogy az értő és érzékeny olvasókat arra inspirálja, hogyan kellene más megoldásokat keresni a mostani zsákutcás intézkedések és végrehajtások sorozatából.

A szociális segély újabb és újabb elnyeréséért végzett közmunka csak rövid távú célokat szolgál, miközben egy új, konstruktívan együttműködő – idővel önszerveződő – közösség építése, és valódi, piaci igényeket keltő és kiszolgáló munkavégzés lenne a középtávú cél, majd pedig, a nem is olyan távoli jövőben, a most felnövő gyerekek és fiatalok bevonásával az értelmes munkát végző és aktív tartalmas életet élő új generáció útnak indítása.

Időközben munkaterületet váltottam, így óvoda- és iskolapszichológusként a fent említett jövő nemzedék problémái kerültek figyelmem és munkám központjába. Minden nap találkozom ún. halmozott hátrányos környezetből jövő gyermekekkel, akik eleinte „csak” nagyon sok elfogadást, figyelmet és szeretetet igényelnek. Sokáig csak játszunk, beszélgetünk kettesben, vagy kis csoportban – arra törekedve, hogy egyfajta érzelmi kötelék alakuljon ki, amelynek talaján már én is kérhetek, illetve együtt konstruktív célokat tűzhetünk ki valamely követelmény elérésére. Mindez a szülők bevonása és aktív közreműködése nélkül semmit sem ér, mert az a cél, hogy a családban, és tágabb közösségben is ezek a viszonyulások meggyökeresedjenek.

Tapasztalataim szerint a problémákkal való aktív megküzdés akkor a leghatékonyabb, ha minden résztvevőben (legyen az segített, vagy segítő) kialakul az az érzés, hogy egymástól tanulunk, hogy mindegyikünk bele tud tenni valamit a közösbe, ami a továbblépést eredményezheti. Az óvónők és pedagógusok minden alkalmat megragadnak, hogy az intézményük alakításába (pl. osztály kifestése) vagy gyermekeik kulturális és szabadidős programjaiba a szülők is aktívan részt vegyenek.

Munkám során az iskolában a szülőkkel való szervezett, rendszeres találkozás ún. szülőcsoportok keretében is megvalósul: egy-egy téma megbeszélése mellett jut idő és tér a személyes nehézségekre és a megoldás keresésére is. Ilyen szülői csoporton nagyon sokszor szó esik arról, hogy a gyermekeik életében kiemelten fontos, hogy iskolájukat befejezzék, és valamilyen szakmát tanuljanak és munkát találjanak. Az általános iskola felső tagozatos, pályaválasztás előtt álló diákjainak pályaorientációs foglalkozásokat tartunk, amikor a szakmák megismerése mellett azt keressük, hogy képességeik, érdeklődésük és egyéb személyes jellemzőik alapján milyen foglalkozások jöhetnek szóba és azzá válni milyen képzésekkel lehet.

Szeretem azt látni, mikor egy ilyen játékos pályaorientációs foglalkozás során ezek a hátrányos helyzetű kamasz gyerekek egyre több vágyat és tervet szőnek. Szeretném remélni, hogy ezekből mind több valóra is válik.