A következtetések (pl. az alacsony belső motiváltság mély forrása a fiatalok körében, a kifelé való bizalmatlanság és a beszűkülő világ) nagyon is elgondolkoztató a formális munka világa felé motiválás hatásossága (hatástalansága) szempontjából. Az a gondolat pedig különösen messzire vezet, hogy a közösség építés (közösségi azonosulás erősítése) társadalmi tiltakozást eredményezhet, amiatt, hogy az intézményrendszer – többek között az üzenetei miatt is – „ellenséggé” vált.

A kutatás ajánlásaihoz az alábbi néhány pontot (avagy vitaindító alapelvet) javasolom:

1. TELEPÜLÉS SZINTŰ DIFFERENCIÁLTSÁG
Erősen differenciálni szükséges a munkapiaci aktivizálást segítő beavatkozások rendszerét. Nagyon széles modul-palettából, rugalmasan összeállítható fejlesztő rendszerek kellenek, melyek a helyi körülményeket figyelembe véve, a helyi célokra fókuszálnak.

2. HELYI RELEVANCIÁJÚ PROGRAMOK
A helyi szociológiai, gazdasági (stb.) körülményekhez illesztett, a helyi politika által is elfogadott és támogatott (ne adj ég: a helyi intézményrendszerbe illeszthető) közös célok és eszközök tehetik hitelessé a helyi fejlesztő programot, adhatják meg a beágyazódás (fenntarthatóság) esélyét.

3. MINIMÁLIS MEGÉLHETÉS ÁLLAMI BIZTOSÍTÁSA
Mind a témához szóló számos szakértő, mind a jelen kutatás is igazolja: a segélyezés mértékének csökkentése kontraproduktív a munkavállalási képesség erősítését illetően. A szegénységet nyomor, a reménytelenség követi. Az ilyen helyzetbe sodródottak minimális megélhetésének biztosítása – már csak az itt felnövő nemzedék reményeinek megteremtése miatt is – az állam feladata. Természetesen az ilyen típusú segély mellé – álláspontom szerint – együttműködési kötelezettséget is elő kell írni, például valamiféle szerény közösségi munka szervezésével.

4. KIÚT ERŐSÍTŐ FEJLESZTŐ ÉS TÁMOGATOTT FOGLALKOZTATÁSI PROGRAMOK
Nem véletlenül írtam „támogatott foglalkoztatási” programot, mert a közmunka csak egy a sok ilyen lehetőség közül. A most folyó TÁMOP 1.4.3 „Út a piaci munka világába” projekt már elkészült első tanulmánya www.eselylabor.hu/component/content/article?layout=edit&id=3 6. pontja „Egy javaslat” címen vázolja fel ezen programok alábbi négy fő típusát.
a) Közösségi (mentális, szociális, munkakultúra) képesség fejlesztő típus,
b/1 Munkaképesség kondícióban tartó,
b/2 Tranzit típusú (visszavezetést segítő),
c) Inkubációs típusú (helyi termelés, vállalkozás fejlesztő).
A különböző típusokhoz a bérköltség támogatáson túl, különböző fejlesztést segítő forrásokat, továbbá mentori, monitor infrastruktúrát kell kifejleszteni és hozzárendelni.

Az olyan településeken, mint a Pillangó-kutatás terepei is, sokszínű, rugalmasan szervezhető közösség és bizalomerősítő program modulok is elengedhetetlenek. Ezekben az alábbiakat szükségesnek tartom.

5. KÖZÖSSÉG- ÉS BIZALOMERŐSÍTŐ MODULOK
Sokféle, specifikus közösség- és bizalomerősítő programok szervezése nélkül még a fokozatos aktiválás is reménytelen.

6. KOMPETENS FEJLESZTÉS ÉS MŰKÖDTETÉS
A működtető egység (szervezet) megfelelősége nélkül bármely jó szándékú aktivitás is pillanat alatt hiteltelenné válik. Mind kompetens (széles látó- és hatókörű) szakmai vezető (zászlóvivő), mind a fejlesztés módszertana (akár mentori támogatással), mind a hiteles személyzet, és legfőképpen pedig a kiszámítható, stabil finanszírozási feltételek együttesen szükségesek a bizalom megteremtéséhez és fenntartásához. E nélkül a hatásosság reménytelen.

7. CSAK HOSSZABB TÁVON FELMUTATHATÓ EREDMÉNY
A generációs depresszió és passzivitás, a súlyos bizalmi deficiteket csak hosszabb távú (3-5 éves futamidejű), mind szakmai, mind finanszírozási szempontból stabil programok oldhatják.

8. KELLŐEN RUGALMASAN ALKALMAZKODÓ RENDSZER
Nem csak az egyes élethelyzetek, az egyes települések pozíciói nagyon eltérőek, de azok dinamikája is. Azaz a fejlesztő projekt futamideje során várhatóan igen különböző helyi lehetőségek, korlátok jelennek meg, vagy éppen épülnek le. Így nem várható hatékonyság olyan 3-5 éves projekttől, amelynek ragaszkodnia kell a korai tervezéskori helyzethez. A kellően rugalmas rendszernek nem csak kezdetben kell a helyi relevanciát biztosítania, hanem a remélt bizalom (és perspektíva) erősítés folyamatához is rugalmasan kell alkalmazkodnia. Figyelnie kell és reagálnia kell a belső (résztvevők) és a külső (térségi gazdasági, társadalompolitikai) körülmények változásához is.