Pasqualetti Ilona
Szociológus, kultúrális antropológus, Budapest

„A tegnappal nincs semmi baj, csak a holnap… Az a keserves…” (Móricz Zs.)

A rendszerváltás után, különösen az elmúlt néhány évben drasztikusan romlott egyes rétegek életszínvonala Magyarországon. Széles tömegek zuhantak ki a munkaerőpiacról, sokan ekkor veszítették el egyszer s mindenkorra állásukat, s csúsztak le végleg a szegények közé. A szociális törvény 2012. évi módosítása főként ezt, a munkapiacon hosszú évek óta elhelyezkedni nem tudó réteget sújtja. A csekély juttatásukból elvont közel hatezer forint sokaknak jelenti az „utolsó cseppet”, pedig ez olyan összeg, amit egy jobb módú állampolgár meg sem érez, hiszen esetleg naponta költ el ekkora összeget, vagy ennek akár a többszörösét a szupermarketekben.

A szociális törvény módosításának hatásait elemző Pillangó Kutatás interdiszciplináris megközelítését különösen helyénvalónak tartom, hiszen csak így kaphatunk holisztikus képet a magyarországi szegénység vizsgált metszetéről. Ha a szegénység minden vetületét vizsgálni akarjuk, segítségül kell hívni a különböző tudományterületeket. A jogi elemzést, a szociológiát, a szociálpszichológiát, a kulturális antropológiát, a szociálpolitikát, hiszen csak egy komplex empirikus kutatás képes megvilágítani a szociális segély csökkentésének egyéni, háztartási, közösségi, és települési szintű következményeit.

Saját tapasztalataim szerint is gettósodó, avagy már gettósodott kistelepüléseken az emberek olyan mélyszegénységben élnek, ahonnan már azt gondolnánk, nincsen lejjebb. A lakhatási viszonyok riasztóak, a víz, a villany, a téli fatüzelő luxuscikknek minősül, s éppen ezért a háztartások többségéből hiányzik is. Ahol az élelem megszerzése, a ruházkodás, gyűjtögetés, szinte a rendszerváltástól datálódó tartós munkanélküliség olyan kilátástalan nyomort tár elénk, amit legutóbb a nagy gazdasági világválság időszakában tapasztalhattak az emberek. Megidézi Féja Gézát, Illyés Gyulát, Móriczot. Világuk szinte megelevenedik, és ismétlődik szégyen-szemre napjainkban a 21. században, amikor a téli időszakban a fagyhalál vagy éhhalál között kell dönteni, avagy a falopás, vagy élelemkoldulás között kell választani. Miközben rendkívüli tiszteletet érdemel az a mérhetetlen erőfeszítés, ahogy a társadalom legalján élők próbálnak boldogulni, megélhetési stratégiáikat folyton átalakítani, átszervezni az életben maradásuk érdekében. Meleget teremteni a falak között, gyereket etetni a semmiből, iskolába járatni a rossz és drága közlekedési adottságok mellett. Ahol a zsíros kenyér, a paprikás krumpli fejedelmi ételnek számít az asztalon, egy olyan történelmi időben, amikor a modern társadalmak reklámjai fennen hirdetik az egészséges életmód és táplálkozás előnyeit. Ahol a többségi társadalom stigmatizálja a szegénységet, a társadalmi leszakadókat „önhibának” rója fel, s nem veszi tudomásul korlátozott lehetőségeiket. Ahol a bizalom már csak a szűk családra koncentrálódik, hiszen nem bízunk a szomszédban, a faluban, az egyházban, a helyi hivatalokban, az államban. A bizalomvesztés végül a kapcsolati háló teljes erodálásával jár. A szolidaritás intézménye megszűnni látszik, a munkanélküliség, a közmunka, feketemunka, alacsony jövedelmek, segélyezés, a folytonos pénzhiány, az uzsorakamat, egészségügyi probléma strukturálja a mindennapokat, a napi teendőt.

Aki azonban úgy gondolná, hogy mindez kizárólag a hátrányosabb helyzetű, szélsőséges esetekben gettósodó falvak kutatása során tapasztalható, az nagyon téved. Egy budapesti szegény-család kutatás keretében magam is kísértetiesen hasonló jelenségeket tanulmányozhattam.
A magam sok éven keresztül tartó, ám egyetlen család élettörténetét összegző kutatása ugyan csak korlátozottan vethető össze a Pillangó Kutatás kilenc településen szerzett tapasztalataival, mégis fontosnak és jellemzőnek érzem, hogy majd minden alapvető kérdésben hasonlóak, vagy azonosak voltak az én tapasztalásaim a kutatás eredményeivel. Az „én budapesti családom” sok esetben ugyanazokat a tüneteket mutatja, mint a kutatásban szereplő borsodiak, pest megyeiek vagy baranyaiak.

Hogy csak néhány példát említsek: az idősebb korosztály, aki korábban foglalkoztatva volt kevésbé adja fel a munkakeresést, de a permanens elutasítás, kudarcélmény, a máról holnapra való tervezhetetlen élet mentális problémákat eredményez sokuknál. A szegényekre nagyon is jellemző örömre való képesség csökkenni látszik, csökken a hit a jobb élet reményében, amely a korai depresszió tüneteit jelzi. A depresszió állapotát időnként felváltja a dühös agresszív magatartás, ami a magatehetetlenség börtönéből való kitörés képtelenségéből fakad.

A fiatal korosztály beleszületett a helyzetébe, saját élethelyzetüket elfogadták. Ez a generáció nem tud, de nem is igazán keresi az integrálódás lehetőségét a munkaerőpiacra. Eluralkodik körükben az állandósult unalom, tervtelenség, célok nélküli fatalista életmód. A jövő tervezése csak az álmodozás szintjén jelenik meg, aminek megvalósításába bele sem kezdenek. Kapcsolati hálójuk zárt, párkapcsolataik a szoros gyermekkori barátságból illetve a közvetlen rokonságból tevődik össze. Új időfelfogás alakul ki, a szabadidő eltöltése már nem a munkán kívüli időt jelenti, mint korábban az idősebb generációnál. Megjelenik a korai iskola elhagyás, a bandázás, a koldulás, az illegális jövedelemszerzés, a lopás, a börtönlét. Legfőbb napi elfoglaltságuk a „cigizés”, amit olcsó dohányból sodornak, s ez a manuális tevékenység jelenti szinte az egyetlen rituálét és örömforrást az életükben. Jellemző a spontaneitás, a körülményekhez való gyors adaptálódás, ami egy pozitív reakció, mely nélkül képtelenek lennének ezek a nincstelen emberek a túlélésre. Heller Ágnes szerint a normák és szabályok különböznek a szerint, hogy a társadalom tagjai a munkamegosztásban hol helyezkednek el, melyik társadalmi rétegbe születtek bele. Ahogy a társadalom rétegzett, úgy az erkölcsi szokások is tagoltak, a saját kutatásom is ezt jelezte vissza.

A szegénység sajátos életformaként van jelen mind a fővárosban, mind a vidéki településeken. Közös jegyeket mutat, szinte azonos társadalmi és kulturális jelenségeket produkál. Feltehetjük a kérdést, hogy etnikus, szegénység vagy szubkulturális jelenséggel van-e dolgunk. Oscar Lewis, aki a szegénység kultúrája fogalmat megalkotta, azt mondja, hogy a világon mindenütt egy bizonyos jövedelmi szint alatt hasonlóság fedezhető fel abban, hogy az emberek hogyan élnek, milyen magatartásformák jellemzik őket. Milyenek az attitűdjeik, milyen értékeik vannak. A regionális különbségek és a földrajzilag lehorgonyzott kulturális különbségek ellenére úgy látja, a társadalmi struktúra egy adott pontja alatt hasonlóság tapasztalható bárhol a világon. A családi berendezkedés, személyes viszonyok, időérzék, értékrend, pénzbeosztás tekintetében. A szegénység kultúrája leginkább akkor jelentkezik, amikor egy szigorúan rétegződött társadalmi-gazdasági berendezkedés összeomlik. A szegénység kultúrája olyan tömegek közt található, akik a társadalmi-gazdasági rétegződés legalján élnek. Egyfajta életmód, ami nagyon is maradandó és állhatatos. Családról családra, nemzedékről nemzedékre száll. Bekapcsol a nemzeti kultúrába, illetőleg a nemzeti kultúra ágazatává válik.

Ma, 2013-ban, Magyarországon azt gondolom, hogy a szegény probléma már nem egyszerűen a nemzeti kultúra ágazata, hanem annak nagyon is meghatározó jelensége. Lassan kiterjed a társadalom legtöbb rétegére, csoportjára, ami mellett már képtelenség csukott szemmel elmenni. A magyar társadalom egyre nagyobb része fenyegettetve érzi magát. Az elhatalmasodó szegénység égető és az egyes emberek számára mára már megoldhatatlan problémává vált.

Felhasznált irodalom:
  • Heller Ágnes: Morálfilozófia http://szabadbölcsészet.elte.hu/index.php?option=com_tanelem&id-tanelem=502&=0)
  • Lewis, Oscar: Sanchez gyermekei, Európa könyvkiadó, Bp.1968.
  • Pasqualetti Ilona: Balogh család, In: Szuhay Péter(szerk):Távolodó világaink a cigány-magyar együttélés változatai,Kiadó: Magyar Néprajzi Társaság Bp.2013
Keresés
A kutatásról készült kisfilm A Pro Cserehát egyesület által végzett, ˝A szociális segély csökkentésének hatásai a vidéki Magyarországon, 2012 - interdiszciplináris dokumentáció˝ című kutatás keretében készült kisfilm.
Megjelent a kutatás kétnyelvű kiadványa. Kapható az Írók Boltjában (Budapest, VI. Andrássy út 45.) és a CEU Könyvesboltjában (Budapest, V. Zrínyi utca 12.)