Pillangó Kutatás

A kutatás ajánlásai

A kutatási eredményeinket minél szélesebb körű terjesztésükön túlmenően akció-orientáltan is szeretnénk a munkánk során megtapasztalt, s elfogadhatatlannak talált helyzet javításának szolgálatába állítani.

Ezért fogalmazzuk meg az ajánlásainkat, melyek összegzésében a szakértőink legjobb tudása mellett az eredményeinket bemutató workshop kollektívájának, valamint a honlapunk nyilvánosságának közreműködésére is számítunk.

Ajánlásainkat a különböző szintű döntéshozók, szakpolitika formálók, valamint az interjúalanyainkkal hivatásuk gyakorlása során találkozó szociális és munkaügyi szakma számára címezzük. Javaslataink terjesztését, célba juttatását hasonló körben, mindenekelőtt a döntéshozók szintjén tervezzük. A visszajelzéseiket itt, a honlapunkon tesszük közzé.


Empirikus kvalitatív kutatásunk a tartósan munkanélkülieket megillető szociális segély 2012-től hatályos, 20 %-os csökkentésének hatásait egyéni, háztartási és települési szinten, interdiszciplináris megközelítésben vizsgálta. A kutatás www.pillangokutatas.bffd.hu honlapján közzétett eredményei alapján, a vizsgálatban résztvevő szakértők, valamint a kutatási tapasztalatokra reflektáló kutatók és gyakorlati szakemberek közreműködésével az alábbi szakpolitikai ajánlásokat fogalmaztuk meg, melyeket megfontolásra javasolunk a tartós munkanélküliek sorsát befolyásoló döntéshozók és más illetékesek számára.

Szakpolitikai döntéshozói szintnek

Magyarország a 2000-es évek második felében elindult egy úton, melyet a társadalmi igazságosság és egyenlőség feladása jellemez. Ennek egyik legkifejezőbb példája a „segélyért munkát” elv alkalmazása, azaz a közmunkaprogram egyik legfontosabb szociálpolitikai eszközzé tétele. A jelen kormányzat a szociális segély összegének csökkentésével, a folyósítás feltételeinek szigorításával, a segélyezettek munkára kényszerítésével a közmunkát a helyi hatalom meghatározó szociálpolitikai és egyben hatalomgyakorlási, fegyelmezési eszközévé változtatta. Magyarországon meghonosodott a workfare politika, melynek keretében legitimmé vált a szegények büntetése, jogfosztása, megosztása.

Ezeknek a lépéseknek a hátterében részben a politikai populizmus, részben a szegények hibáztatását hangsúlyozó társadalom-kép húzódik meg, melynek megváltoztatásához a következőket javasoljuk:

1. A populista, a szegényeket stigmatizáló trendek elleni fellépés, a szegényekkel való szolidaritás erősítése, társadalmi szintű tudatosítása annak, hogy az extrém szegénység közös társadalmi probléma, nem kizárólag az érintettek ügye.
2. A szegénység és szegények kriminalizálása mögött húzódó társadalom-kép megváltoztatása, különben nem lehet semmilyen igazságos és méltányos társadalom- és szociálpolitikát folytatni. Ehhez tartozik a közbeszéd, benne a politikusok és a média által közvetített tartalmak megváltoztatása, mely a szegényekről és a romákról alkotott képet egyaránt érinti.
3. A közmunka workfare jellegét meg kell szűntetni – a közmunka nem lehet feltétele semmiféle transzferjövedelemnek.
4. A közmunkaprogramok résztvevőinek munkajogi státusza meg kell, hogy egyezzen a többi munkavállalóéval.
5. Tudatosítani kell, hogy a magyarországi alacsonyan képzett aktív korúak kirívóan alacsony foglalkoztatásának egyik fő oka az érintett népesség nagyon gyenge, illetőleg a munkapiac által gyengének minősített alapkészségei. Ennek orvoslására a közoktatás – jelenlegi átalakításával ellentétes, azaz, a tankötelezettség 18 éves korhatárát visszaállító, a post secondary jellegű szakképzést meghonosító, a közismeretei tárgyak, az írás, olvasás, szövegértési, számolási, idegen nyelvi készségek fejlesztésére hangsúlyt fektető, stb. – reformja szükséges. A közfoglalkoztatást is fel kell használni az alapkészségek fejlesztésére; a közmunkaprogramokat össze kell kötni ilyen típusú képzésekkel is.
6. A munkanélküliség és a szegénység elleni fellépés részeként határozott deszegregációs és esélykiegyenlítő oktatáspolitikát kell folytatni.

A segély összegének lecsökkentése az elérhető munkahelyek hiányában láthatóan kontraproduktív a munkavállalási készséget illetően. Önmagában a segély csökkentése a nyomort növeli, amely rombolja a személyiséget, s ezáltal csökkenti a munkavállalási képességet. A közmunka alapvetően zsákutca, nem indítja el a segélyezetteket az elsődleges munkapiac irányába.

A munkapiaci integráció, reintegráció érdekében komplex, sokszereplős – kormányzati, gazdasági és civil szférát felölelő – szociálpolitikai, oktatáspolitikai, gazdaságfejlesztési és munkapiaci intézkedések szükségesek. Ennek érdekében az alábbi konkrét szakpolitikai intézkedéseket javasoljuk.

1. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegének emelésével növelni szükséges a munkanélküli háztartások, köztük is különösen a gyerekes háztartások jövedelmét. Enélkül minden, EU-s pénzből finanszírozott, a foglalkoztathatóság javítását célzó program alapvetően hatástalan marad.
2. A szociális ellátás tekintetében általánosságban is a segélyezési rendszer újragondolását, szigorának enyhítését javasoljuk, mind a jogosultsági feltételeket, mind a segély összegét tekintve. A segélyezési rendszer átalakítása lehetőséget teremthetne a foglalkoztatás támogatására rendelkezésre álló források koncentráltabb, eredményesebb felhasználására. Az átalakítás célja a tartós munkanélküliek szegénységének csökkentése és a munkába állásuk ösztönzése legyen, a szociális intézményekkel és munkaügyi kirendeltségekkel való együttműködésük eredményeként.
3. A gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés érdekében helyi kezdeményezésű fejlesztési programok állami támogatása szükséges. A kezdeményezéseket a térség szociológiai, gazdasági, stb. körülményeihez illesztett, a helyi politika által elfogadott és támogatott, a helyi intézményrendszerbe illeszthető, közös célok és eszközök tehetik hitelessé és adhatják meg a beágyazódás, a fenntarthatóság esélyét. A fejlesztéseket sokféle specifikus közösség- és bizalomépítő modullal, programmal kell kiegészíteni; enélkül még a fokozatos aktiválás is reménytelen. A generációs depressziót és passzivitást, a súlyos bizalmi deficiteket csak hosszabb távú (3-5 éves futamidejű), szakmai és finanszírozási szempontból stabil programok oldhatják, amelyek megengedik az alternatív és újító vállalkozási formákat, és lehetővé teszik a fejlesztési szakemberek folyamatos, hosszútávú operatív közreműködését.
4. Különböző módon támogatni kell a kedvezőbb munkalehetőséggel bíró térségekben történő legális munkavállalási formákat. (Lakhatási támogatás, megfelelő szállások kialakítása, utazási költségek megelőlegezése, kezdő tőke biztosítása.) Ezek hiányában a tartósan munkanélküliek a mobilitás esélye nélkül továbbra is bent ragadnak szűk lokális társadalmukban.
5. A kistelepülések elérhetőségének javítása, illetőleg a mobilitás elősegítése szükséges. Mivel a hagyományos tömegközlekedés erre csak korlátozottan alkalmas, az igényekhez rugalmasan alkalmazkodó, iránytaxi-rendszerű kisbusz, stb. alapú, alternatív közlekedési módozatokat kell telepíteni, illetőleg segíteni kell a legközelebbi tömegközlekedési állomásra való eljutást, valamint megfontolandó adott esetekben a menetdíj-kedvezmény biztosítása is.
6. A munkapiaci intézkedések tekintetében javasoljuk, hogy a munkaügyi szervezet alakítson ki olyan közvetítő mechanizmusokat, felületeket, amelyeken keresztül információt, segítséget nyújt a nem tipikus tevékenységi formák megszervezéséhez, a munkát keresők és kínálók összehozásához, a tevékenységek ellátásához szükséges készségek megszerzéséhez, az ebben szerepet vállalók összeszervezéséhez. A foglalkoztatási szervezet ily módon differenciáltabb szolgáltatásokat nyújthatna a jelenlegi – igényekhez, adottságokhoz nem illeszkedő – szabvány megoldások helyett, különös tekintettel az egyelőre atipikusnak számító tranzit és inkubációs típusú, illetőleg munkaképességet kondícióban tartó támogatott foglalkoztatási programokra.
7. Javasoljuk megvizsgálni és összehangolni a munkaerőpiaci politika egyes elemeinek irányítását, megvalósítását. Minimális programként fogalmazható meg egy átfogó, a munkaerőpiaci politika forrásait, eszközeit, a megvalósítókat, a programok résztvevőinek összetételét, eredményeit tartalmazó adatbázis kialakítása, követelmény- és értékelési rendszer felépítése, amely lehetőséget adna a leghátrányosabb helyzetűek számára mozgósított eszközök és azok hatásainak rendszeres monitorozására is. Az adatbázisba folyamatosan feltölthetőek lennének a civil-, magánkezdeményezésekről szóló információk, ezzel megalapozva azt, hogy hosszabb távon a nem klasszikus, nem tipikus tevékenységek és támogatási formák is beépüljenek az állami szervezetek kelléktárába.
8. A kirekesztettek integrálásához, a hátrányok mérsékléséhez szükséges kompetenciák és szakértelem, valamint a munkapiaci intézkedések integrálása érdekében a foglalkoztatási szervezet és a szociális intézmények együttműködése szükséges. Megfontolandónak tartjuk egy közös, a szociális és foglalkoztatási intézmények együttműködésére épülő, egészségügyet is bevonó, egységes elvekre épülő szervezeti keret felépítését a munkanélküliek munkapiaci belépésének és beilleszkedésének segítésére-ösztönzésére.
9. Javasoljuk a 2014-ben induló új uniós támogatási periódus lehetőségeinek kihasználását, egy önálló (vagyis nem az egyéb forrásokból és projektekből virtuálisan összeszerkesztett), a társadalmi hátrányokat és a kirekesztést csökkentő országos program indítására, amely több szakterületet fog át és változatos hozzáférési formákra épül. Ehhez illeszthető egy külön antiszegregációs részprogram.
10. Támogatni kell a helyi és nem helyi civil szerveződéseket, azokat az egyházi intézményeket, amelyek hajlandók és képesek tenni a rászorultak társadalmi integrációjáért.

Települési szintű döntéshozói szintnek

A kutatás rávilágított arra, hogy települési szinten jelentős a támogatottsága a jelenlegi igazságtalan és méltánytalan társadalompolitikának, amely ugyanakkor utat nyit a helyi társadalmak dezintegrációja felé. Az önkormányzatoknak azonban láthatóan van – ha nem is nagyon tág - mozgástere, tehát a polgármesterek és intézmények helyi szinten tudnak egy igazságosabb és méltányosabb politikát folytatni. Ezért az alábbiakat javasoljuk:

1. Az önkormányzati vezetők a közmunkára való kiválasztást ne használják büntető eszközként. Döntéseiket a családok tényleges szociális helyzetének ismeretében hozzák meg, szoros együttműködésben a helyi szociális intézményekkel.
2. A közmunkások irányítása és ellenőrzése során tartsák tiszteletben a közmunkások emberi méltóságát.
3. A felkínált közmunkában végzett tevékenységek ne tartalmazzanak látszat és céltalan foglalatosságokat.
4. Az önkormányzati vezetők szorgalmazzák azt, hogy a közfoglalkoztatást kiegészítsék az elsődleges munkapiacra segítő képzési programok.
5. A közfoglalkoztatás szervezője a közmunka program lezárulást követően igazolja a résztvevők által elvégzett képzéseket illetve az elvégzett munkákat.
6. Az önkormányzati vezetők támogassák a Szociális Törvény által lehetővé tett olyan legális foglalkoztatási formák igénybevételét, mint az alkalmi munka, az adórendszeren kívüli háztartási munka és a közérdekű önkéntes munka, amelyek a következő évi segély jogosultsága mellett legális jövedelmet is biztosíthatnak.
7. Az önkormányzati vezetők tegyenek meg mindent a település gazdasági, foglalkoztatási, közösségi fejlesztését projektek, programok és mástípusú erőfeszítések kezdeményezésére, illetőleg felkarolására.
8. Az önkormányzati vezetők tegyenek meg mindent a gyermekéhezés megelőzése és enyhítése érdekében. (közétkeztetésbe bevontak körének bővítése, rendkívüli szociális segély nyújtása).

Szociális szakma helyi szereplőinek

A kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy a szociális törvény módosítása egyre több egyént és családot sodor kilátástalan élethelyzetbe. Ezért javasoljuk, hogy:

1. A szociális szakma munkatársai helyi ismereteiket kamatoztatva külön figyelmet szenteljenek azon családok sorsának, amelyek az intézkedések hatására nem képesek biztosítani a háztartás elemi szintű ellátását sem.
2. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a veszélyeztetett családok elkerülhessék az uzsorakamat csapdáját.
3. Szakmai ismereteik alapján tegyenek meg mindent a gyermekek éhezésének megakadályozására.
4. A segélyezettek körülményeinek javítása érdekében a gyakorlati szakemberek helyben
   
   • lobbizzanak azért, hogy a helyi közösség és a segélyezettek számára egyaránt hasznos közmunka programok valósuljanak meg;
   • segítsenek a képzési vagy munkalehetőségek felkutatásában;
   • segítsenek a munkanélküliek vesztes életérzését feldolgozó közösségi programok kialakításában.
5. A szociális szakma tevékenységében helyezzen nagyobb hangsúlyt a probléma-megoldó (szegénység csökkentő) megoldások kidolgozására, és népszerűsítésére, az eddig tapasztalható problémakezelés (az egyre csökkenő segélyek elosztása) helyett.

A szakmai érdekképviseleti szerveknek, civil szervezeteknek valamint a munkaügyi szervezeteknek és helyi döntéshozóknak is nagyobb szerepet kellene vállalniuk a társadalomnak a segéllyel, a segélyezettekkel kapcsolatos véleményének a formálásában.
Ezért javasoljuk számukra, hogy:

1. Szélesebb körben mutassák be a jelenlegi közmunka programok problémáit, a segélyezettek kiszolgáltatott helyzetét, a mindennapi küzdelmeiket.
2. Szélesebb körben mutassák be a fellelhető pozitív programokat, különös tekintettel az egyén képességeire, az aktivizáló közösség fejlesztésre építő, fenntartható megoldásokra.
3. Támogassák és minél szélesebb körében terjesszék a szociális segély csökkentésének hatásai kapcsán megfogalmazott, az előzőekben közzétett javaslatokat.
4. Támogassák a szegények helyi érdekképviseletének kialakulását és erősítését.
5. Civil szervezetek segítsék elő helyi érdekképviseletek kialakítását, alakítsanak ki olyan programokat, melyeknek célja az érintett emberek a döntéshozóktól való törvénytelen függésének feltérképezése, megakadályozása.
6. Szélesebb körben, tudatosabb módon vonják be a médiát a tájékoztatásba regionális, települési szinten. Javasoljuk számukra címlista összeállítását a helyi, és regionális médiumokról, a szociális munkaügyi kérdésekre érzékeny újságírókról. Érdemes kidolgozni protokollokat arra, hogy egy-egy esemény, jogszabályváltozás (és ennek várható hatásai), kezdeményezés miként ismertethető meg a szűkebb és tágabb közösségekkel. Vonatkozik mindez különösen a nem kormányzati illetve szakmai szervezetekre, amelynek nem egyszer „ellenszélben”, kell a nyilvánossággal megismertetni és megértetni az álláspontjukat.

A segélyezettek évek óta zajló ellehetetlenítése, szegregációja és bűnbakként kezelése a politikai közbeszédben és a politikai intézkedésekben egyéni és társadalmi következményekkel jár. Ezen helyzet felszámolása érdekében javasolt intézkedések:

1. A tartós munkanélküliség és a szegénység büntetésének, negatív megítélésének felszámolása, az egyéni okokra való hivatkozás megszüntetése a közbeszédben. A tartós munkanélküliek esetében a képessé tétel (empowerment) nyelvének és gyakorlatának használata, amely mobilizálja pszichés tartalékaikat és cselekvésre ösztönzi őket.
2. Közösségek erősítése és bevonása a probléma kezelésébe. Mind egymás segítése a közös túlélésben, mind a közös célok felismerése érdekében, amely elősegítheti a minőségi, támogatható kistelepülési munkahelyek kialakulását. Így azokat a közösség tagjai magukénak éreznék, képessé téve őket a közösség számára hasznos tevékenység végzésére.
3. A felnövekvő fiatal munkanélküli generáció számára hosszútávú, mentoráló programok indítása, amelyek segítik a részcélok kijelölését és megvalósítását, hogy társadalmi integrációjuk sikeres lehessen.

Meggyőződésünk, hogy javaslataink megvalósítása szakmaközi együttműködésekkel érhető el, melyek kialakítását és fejlesztését mind lokális, mind országos szinten szükségesnek tartjuk. Ezúton is sürgetjük azokat a lépéseket, amelyek ebbe az irányba vezetnek.


Az ajánlásainkkal kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat köszönettel fogadjuk az info@bffd.hu címen.

Keresés