8 általánost végeztem. Szakképzettségem nincs. Élettársi kapcsolatban vagyok, van 3 kiskorú gyermekem. A házunk nem a cigánysoron van, kert is tartozik hozzá. Két szoba, konyha. Téglaépítésű, kályhával, fával fűtünk, gázpalackkal főzünk. A ház tűrhető, nincs rossz állapotban. Nem lett befejezve, mert nem engedték az anyagiak. Vezetékes víz van. Öten lakunk itt. Van két számítógépünk, telefon vezetékes, mobil. TV is van. A kertben idén volt krumpli, de sajnos nem volt elég egész évre. Jövőre is ültetünk.

Egy gyerek óvodás, kettő iskolás. Speciális iskolába jár mind a kettő, így kellene kísérni, de mivel eddig dolgoztam, nem tudtam. Amikor nem érek rá, az élettársam vagy valamelyik szomszéd kíséri, aki hordja a saját gyerekeit is, megkérjük, hogy figyeljen rá. Az iskola javasolta, hogy ide járjanak, mert a felfogásuk egy kicsit gyengébb vagy valami ilyesmi. Az 15 és 12 évesek. Fontosnak tartom a tanulásukat, hogy többre vigyék, mint én. Láttam már habár olyan példát, hogy komoly szakemberek, építészmérnökök most ugyanúgy fűkaszáltak, mint mi.

Az elmúlt évben kicsit szűkebbre fogtuk a hasunkat, csak azt vettük, amit kellett. Ebbe a házba, amikor odakerültünk se fürdőszoba, se víz nem volt. Közcsapra jártunk vízért. Eljutottunk lassan odáig, hogy bevezettük a vizet, csináltunk egy kis zuhanyzót, de megéreztük azt is. Az ember mindig szebbet szeretne, többre vágyik. A ház kicsi nekünk ötünknek, de szerintem elvagyunk benne kényelmesen.

Az élettársam per pillanat gyeden van a gyerekkel, aki óvodás, 8 éves koráig kapja. Meg családi pótlékot kap. Énnekem most járt le a munkaszerződésem, jelentkezek a munkanélkülinél. Voltam már közmunkán, ez nekem nem kellett volna már, csak úgy voltam vele, hogy a munkanélkülitől több. Megbeszéltem itt, hogy amennyiben lehetséges, én még hadd férjek bele abba a pár ember közé, aki közmunkára jár. Eddig úgy kaptam 60.000 környékén, meg a GYED kb. 80.000. Támogatást az önkormányzattól nem kapunk. Van egy tehergépjárművem, amivel papírozok, amikor éppen nincs munkám, van egy-két olyan helyem, aki hívogat, akkor elviszem a papírt. Volt rá alkalom, hogy szedtünk fenyőtobozt, ilyen-olyan növényt, de feketén. Böngészés mostanában nem igazán volt. Jó pár éve lehetett krumplit, ezt-azt, de mostanában nem hallok olyat, hogy lehet menni. Ha megkeresne valaki, biztos elvállalnám az alkalmi munkát, de nem keresnek.

A család havi fix kiadása olyan 50 környéke. Utazási költség, tűzifa, víz, villany, telefon, internet. Hitel van a házon, csak már nem bírtam fizetni. Vettem fel régen 500 ezer kölcsönt, abból leraktuk az alapot hátul. Még fizettem egy jó évig, olyan munkahellyel rendelkeztem, hogy bírtam fizetni, utána megszűnt a munkahelyem és egyszerűen nem bírtam törleszteni. Most a végrehajtási osztályra lett adva az ügy. Azt mondták, legalább a felét ki kellene fizetni ahhoz, hogy a többit megkapjuk részletre. A közüzemi számlákat még mindig befizettük, de felszólítás az már volt, tavaly tartozásuk is volt. Napi szinten kell meleg ételt főzni... paprikás krumpli, pörkölt, tészta. A ruhák nagy részét vesszük kínaiban, van olyan ismerős, akinek kinövi a gyereke és odaadja nekünk.

Az elmúlt 5-6 évben romlott az anyagi helyzetünk, félre nem tudok rakni, mint azelőtt. Az utolsó egy év is ilyen tengi-lengi volt, ahogy az embernek nincs munkahelye, onnantól már romlik a megélhetőség. A munkahelyi megélhetőség szempontjából rosszabb lett a cigányok helyzete. Telefonon megbeszélünk egy időpontot, a srác azt mondja, lehet kezdeni akár a mai naptól, és akkor odamegy az ember, „Ú, te sem az idén barnultál le”, „Betelt a létszám”. Pedig egy óra telt el azelőtt, hogy odaért az ember. Én azt veszem észre, hogy figyelembe veszik, hogy cigány az ember vagy sem. Én az építőiparban rengeteget dolgoztam, soha nem volt ilyen. Mostanában kezdődött ez ennyire el.
Barátok, rokonok vannak a faluban, elég sűrűn találkozunk, támogatjuk egymást. A településről napi szinten eljárok, a gyerekeket kísérem, munkaügyi központba megyek, üzemanyagkútra majdnem napi szinten. A polgármesteri hivatalba most fogok járni, főleg ha hó lesz, mert nekünk kell ugye a havat ellapátolni. Az óvodába szoktam még napi szinten feljönni, ha itthon vagyok. Az ember számára a legfontosabb a családja. A szüleim elváltak, de tartom a kapcsolatot velük. A családok, barátok segítenek, ha kell segítség anyagiakban, vagy ha találnak olyan munkahelyet, szólnak ők. A munkanélküli korábban még ajánlott munkahelyet, csak hiába küldenek, azt veszem észre, hogy kevés a munka. Nem kell annyi ember.
Az utolsó bejelentett munkahelyem a MÁV Kertészet volt, közmunka. 30 napos szerződésünk volt. Alkalmi munkában fuvarozok, a normálisabb barátaimnak. A munka azért fontos, hogy a családot el tudjam normálisan tartani. Én összesen 1 évet dolgoztam bejelentetve. Akiknél dolgoztam azok örültek, hogy nem jelentettek be, nekik is jó volt, nekünk is jó volt. Tizenakárhány éven keresztül az építőiparban mozogtunk. Ha az ember normálisan megcsinálja a munkáját, azt megjegyzik, ha kevésbé normálisan, azt meg főleg. Szerintem a közmunka nem jó a családoknak. Ha volna az embernek normális munkája, nem kéne közmunka. Aki abból meg tud élni, az ember a talpán. Előnye talán annyi, hogy a semmitől jobb. Ha egy mód van rá, én nem közmunkára szeretnék menni, hanem normálisan dolgozni. Hivatalosan nem sokszor voltam munkanélküli. Kb. 3 éve vagyok regisztrálva, azelőtt mindig volt valami, mindig volt valami okossága az embernek, betalált egy-két munkahelyet, és ez tartott ilyen tartósabb időig. Átlag 4-5 hónapot tartott a munkanélküliség, mindig kitaláltunk valamit, mindig jött valami. Amikor nem volt munkám, kaptam a segélyt, meg az mellett azért mentem fémet, papírt gyűjtögetni, lomtalanításba is elmentünk.

Én az építőiparral nagyon meg voltam elégedve, csak mostanság ott a vállalkozók megcsináltatják a munkát, fizetni meg nem akar. Hátha olyan lenne a vállalkozó, akit teljes mértékben ismerek és megbízok benne, akkor elmennék oda dolgozni. Az elvárásom a normális fizetés, és hogy ne kelljen az embernek a pénzeire várni. Sőt, lehet, hogy hiába is vár az ember. Én ebben nem hiszek, hogy van olyan, hogy munkanélküli. Aki valóban munkát akar találni, az meg is találja. Valami úton-módon. Ha nem ma, akkor holnap vagy egy hét múlva.

A jelenlegi életemmel kb. 50%-ban lehetnék elégedettebb is. Hogy javuljon a helyzet, vagy többet fogok valahol dolgozni, vagy nemsoká le fog járni a gyed, és az élettársam is el tud menni melózni, akkor lehet, hogy valamivel jobb lesz. Ő már nagyon régóta otthon volt, tizenvalahány éve. Nem tudom még mi lesz, fogalmam sincs, attól függ, hogy az embernek mennyi pénze lesz. Tervek mindig voltak, és lesznek is. A házat szeretném normálisan megcsinálni, ez az első. Szeretnék egy személyautót is valamikor, ha lehetséges, mert így nem tudunk normálisan elmenni egészen a családdal. Mert ez csak 3 személyes. Mindig valaki lemarad.

Keresés