42 éves vagyok, férjezett, 8 általánost végeztem, azt OKJ-s képzésen fejeztem be a munkaügyi által. Szakképzettségem nincs. Van 7 gyerekem, iskolába járnak, a legidősebb itthon van, munkanélküli, elhelyezkedni nem tudott, mert nincsenek buszjáratok. A másik nagy érettségizik, jó tanuló; a kisebbek általános iskolások. A 16 éves szerkezetlakatos, dolgozik, támogat minket. Nagyon fontosnak tartom a tanulásukat, mindig beszélek, hogy tanuljanak, mert akkor valakik lesznek, nem úgy, mint én. Segíteni nem tudok nekik, de megkapnak tőlem, amit tudok, mindent. Nem szeretem, ha kimennek az utcára, nem tanulnak jót, itt a faluban már annyira elterjedt a drog. Nem alkoholizálunk, nagyon ellene vagyok a piának meg drognak, és szerintem ők se fognak. Ha nem úgy nevelem őket, ők se fognak.

A házunkat szocpolon vettük 12 éve, vályogtégla. Kilencen lakunk itt. A lakással elégedett vagyok, van 3 szoba, egy előtér, egy fürdő, egy spájz. A falak kicsit vizesek, meg a szobában, ahol van az ágy, lepereg a fal. Vezetékes víz van, fával fűtünk. Van tárcsás mosógép, hűtőszekrény, TV, mobil. Vasaló, autó, számítógép nincs. A múlt évben majdnem kikapcsolták a villanyt, de felvettük a Providentet, muszáj voltam.

A közlekedés nincsen megoldva, meg van halva ez a falu. A környéken lenne több lehetőség, ott munkahely legyen, de nincsenek buszközlekedések, csak a közeli városba, máshova nem. Csak úgy jutunk el a másik településre, vásárolni vagy a munkaügyi központba, ha fogadunk egy kocsit 3000 Ft-ért. Elköltöznék, két faluval odébb mennék, már az is jó lenne.

A férjem nem dolgozik, most FHT-n van, előtte a vízműveseknél dolgozott. Nincs keresetünk, csak családi pótlékot, lakásfenntartásit kapok és nevelési segélyt. Nevelésit évente kétszer kapunk, Erzsébet utalványba, tartós élelmiszerre kellett elvásárolni.

Gombát szoktuk gyűjteni és eladni a faluban, de itt már mindenki elmegy gombászni, már azt mondják, nem kell. Becseréltem a gombákat krumplira, szalonnára... A földeken is gyűjtögetünk, betakarítás után, krumplit gyűjtögettünk össze, kukoricát. Az önkormányzattól ruhát nem kapunk, most kapunk 1 m3 fát. Ha más településen vannak a lomtalanítások, el szoktam menni és a ruhákat hazahozom.

Alkalmi munka nincs erre. A kertünk nagy, krumplit, hagymát, borsót, paradicsom, paprikát szoktam elvetni. El nem adunk semmit, minden nap kell főtt kaja van, elvárják a gyerekeim, nem tudom fizetni az ebédjüket. Olyan nap nincs, hogy itthon ne ennének. Tegnap volt rakott krumpli, csontleves, előtte bab, pörkölt rizsával, zöldbabfőzelék fasírttal. A kicsik az iskolában reggelit nem kapnak, mert azt is fizetnem kéne, ebédet kapnak, az ingyen jár. A havi fix kiadásunk 90 ezer. 20 ezer a rezsi, a villany, az víz, a Provident, gyerekeim bérlete… a Providenttől 100 ezret vettem fel, 200 ezret kell visszafizetni, ezzel együtt az összes adósságunk 245 ezer forint. Az elmúlt évben nem változott semmi, sok minden van olyan, amit nem tehetünk meg.

Itt a faluban cigány vagy nem cigány családok közt szerintem nincs különbség. A faluban vannak barátok. Rokonok is, de nem tartom velük a kapcsolatot. A faluból havi egyszer járok el, bevásárolni. Meg orvosokhoz, ha nagyon muszáj. Itt a faluban nem megyek sehova.

Rengeteget változott a környezetemmel a kapcsolat, mióta munkanélküli vagyok. Jobb volt, mikor dolgoztunk, mert több mindenre jutott, ha most is dolgoznánk, nem kéne nélkülöznünk. A falusiakkal nem változott a kapcsolat, mindenki munkanélküli. A családomnak fontos vagyok, másnak szerintem senkinek. Azt mondják, hogy nagyon jó szívem van, az utolsómat is képes vagyok elfelezni.

Voltak munkahelyeim. Dolgoztam egy libatelepen 4 éven keresztül, akkor felszámolták. Nagyon szerettem azt a munkát. Dolgoztam az erdészetnél, amíg működött, 7 vagy 8 évet folyamatosan. Jártunk tisztítani, csemetézni, be voltunk jelentve, jó is volt. Csak akkor terhes lettem, pár hónapig táppénzen voltam, aztán elküldtek. Aztán megszűnt az erdészet, maszekok lettek. Sokan elvesztették a munkahelyüket. Most bányászoknak adják ki a tisztítást, egy másik településről jönnek ide kocsival.

5 éve vagyok munkanélküli. Álláskeresési képzésben nem vettem részt, nincs meg a lehetőségük, a munkaügyi kirendeltségtől sem ajánlottak semmit. Pedig szeretnék tanulni, virágkötő szeretnék lenni. Már négy éve, hogy ellestem pár dolgot és tudtam kosarakat csinálni meg koszorúkat, és azokat el szoktam adni. Pénzbeszerzés is. Csinálok saját részre is. Összegyűjtöm a fenyőágakat és a díszeket és csak a virágokat kell megvenni és akkor beszórom. Gyönyörűeket tudok csinálni, szebbeket, mint amiket árulnak, inkább idejöttek venni. Karácsonyra nem csináltam. Nem volt rá pénzem, hogy megvegyem. Egyszerűen gyertyára se futotta.

A pénzen kívül azért is fontos a munka, mert beleszámít a nyugdíjba is. Eddig összesen 11 évet dolgoztam. Nekem bármit mondtak, hogy csináljam meg, nem mondtam nemet. Egy munkát tisztességesen kell elvégezni, és úgy szeretik meg az embert, ha tisztességesen végzi el a munkáját. A közmunka nem jó lehetőség a családok számára. Voltam én is többször. Nem lehet velük kijönni. Ha vagyunk tízen egy közmunkába, én azt mondom, hogy csináljuk meg a munkát, a többi azt mondja, ő nem. Ezért a pénzért nem dolgozik. Ha ezt se kapnánk, mi lenne akkor belőlünk?

Ez a helyzet az állam felelőssége, mert az vesz minket ilyennek. Hogy változzon valami, el kéne költöznöm, oda, ahol vannak buszközlekedések, munkák. Hogy nemcsak én, hanem a gyerekeim is, több lehetőség volna. De így faluhelyen, ahol nincs buszközlekedés, meg vagyunk halva. Nem tudok tenni semmit, hogy munkám legyen. Próbálkoztam, most nyílt két nagyobb cég, inkább odavalósiakat vennének fel, ha ők felvettek volna, nekünk kellett volna állni a 90 %-os bérletünket, de nem értünk volna be kezdésre. Olyan munkahelyet szeretnék, ahol megtartanak, sokáig dolgozhassak ott. A munkanélküliség számomra csődöt jelent, a gyerekeimen kívül most másba nem lelem örömöm. 100 emberből 90 biztosan hasonló problémákkal küzd ma Magyarországon. Aki meg dolgozik, az azt gondolja, hogy ő tartja el a munkanélkülieket.

A TV-ből hallottam, hogy lecsökkent a szociális segély. Mikor meghallottam, az jutott eszembe, hogy fogom kifizetni az adósságomat? Hogy fogom eltartani a gyerekeimet? A faluban sorba kikapcsolták a villanyokat, nincs soknak vizük, 90 %-nak nincsen se villanyuk, se vizük. Se a polgármester, se a családsegítő nem mondott semmit, hogyan változtathatnánk.

Az életem lehetne szebb is. Szeretném, ha nem lenne ez a sok nélkülözésünk, hogy mindannyian találjunk munkát, végezzék el a gyerekeim rendesen az iskolát, szakma legyen a kezükbe, lehet, hogy lesz olyan lehetőségük, hogy ki kell menni külföldre, ott több lehetőség van.

Keresés