Négycsaládos anya vagyok, 4 unoka van. A gyerekeim nem velünk élnek, már mind felnőttek, csak egy unokám van itt, akit én nevelek. Hat és fél éves. Iskolai végzettségem 8 általános, nincs szakképzettségem. Szeretnék ilyet elvégezni, csak nem biztos, hogy megmaradna már az agyamban.

Három szobás, kertes házban lakom. Fával fűtünk és komfortos, régi bútorok vannak. Van hűtőszekrény, mosógép, vasaló, mobil, egy Suzuki, 20 év körüli. Számítógép nincs. Anyagi okok miatt az áram az húzódott már. Kb. 1 éve húzódik, úgy hogy részletfizetéssel fizetem. Nem került sor a kikapcsolásra, mindig meg tudtunk egyezni. Ebből a pénzből örülünk, ha megélünk. Még kenyérre sem elég egy hónapban. Elköltözni elköltöznék, a jobb megélhetés miatt is. Nincs munka.

A bevétel az én szociális segélyem, a családi pótlék és a férjem rehabilitációs nyugdíja, 8 éve rokkantnyugdíjas. Támogatást nem kapunk az önkormányzattól. Az összes bevételünk havonta 70 ezer forint. A nevelésit kapom, ezt az 5800 forintot, kétszer egy évben. De most már ezt Erzsébet utalványban kaptuk. Valamikor volt munka, de 3-4 éve már semmi. Gyűjtögetni szoktunk, nyáron. Csiga, bodzaszedés. Ennyi. Böngészés már nincs. De volt és az nagyon jó volt. Volt lomtalanítás, fém és papírgyűjtés. Itt volt a szeméttelep, sajnos bezárt, azóta vége a falunak. Kijártunk guberálni, azért megvolt a kis pénzünk heti szinten, és akkor nem voltak betörések, rablások, lopások. Mióta válság van, a bűnözés nőtt. Mikor guberáltunk, mindent gyűjtöttünk. Üres üveg, karton, újságpapír. Onnan hazahordtuk a tüzelőt. Voltak állatok, onnan etettük őket. Olyan 20 ezret minimum lehetett vele keresni. Böngészni kukoricát szoktunk, de sajnos már a környékben semmi. Vannak otthon csirkéim meg egy kacsám. 2-3 éve a kisebbség kapott a civil szervezettől élelmiszert. Azóta semmit. A kertben termelek zöldségfélét magunknak. De nem elég egész évre. Főleg ilyen időben, ami most volt, hogy minden kiégett, a víz meg drága.

Az áram az 10-12 ezer forint, a víz 5. Ahogy tudom, általában minden hónapot befizetem. Ha csúszok, akkor is. A villanyszámlánál halmozódott fel 60 ezer forint, de fizetem részletfizetéssel. A többi meg a kaja. Tüzelőnek vettünk fát. Nem lehet elmenni lopni (ti. fát), mert elkap a rendőr. Minden nap főzök otthon meleg ételt. A gyerek az iskolában eszik, szünetben itthon.

Az elmúlt 5-6 évben nagyon romlott a család anyagi helyzete. A munka végett, hogy nem dolgozunk. Jóformán semmit nem engedhetünk meg magunknak. Én cigizek még, naponta 8-10 szálat. A környezetünkben mindenkinek nagyon nehéz a megélhetés. A magyaroknál is ugyanúgy van rossz helyzetű, a cigányoknál is. Nincs különbség. Magyarok is azt a kenyeret eszik, amit mi.

Mióta nincs munkám, a személyiségem az nem változott meg, mert ugyanaz a személy vagyok. Csak idegesebb természetű, mióta nincs meg az az anyagi körülmény, amihez kellene.

Vannak barátaim, rokonaim a faluban, napi szinten látogatom őket. A közösségi házba, polgármesteri hivatalba csak akkor megyek, ha valamilyen elintézni való dolgom van. A munkakeresésben csak annyi támogatást kapok a munkaügyi központtól, önkormányzattól, hogy ide be kell jönni, le kell dolgozni. Hogy kapjak további szociális segélyt és viszontlátásra. Ennyi. Semmi segítség nincs.

Az utolsó bejelentett állandó munkahelyem kb. nyolc éve volt, betanított munkás voltam, 3 évig azt hiszem. Süteményeket csomagoltunk. Ha lehetne, elmennék dolgozni. Amikor alkalmi munkám volt 3000-3500 forintot kaptam, többet nem. Reggel 6-7 órától este 4-ig vagy 5-ig.

Volt, hogy valahova nem vettek fel. A koromhoz kötve, másik meg a bőrömhöz kötve. A munka nekem azért fontos, mert leköt. Másrészt társaságban van az ember. Kikapcsolódik. Harmadik meg a pénz. A szüleim is, meg a nagyszüleim is segédmunkások voltak. Összesen 23 évet dolgoztam.

Eddig olyan háromszor voltam segélyen, átlagosan 6 hónapig. Ilyenkor munkanélküli segélyből éltem, meg volt mikor el lehetett menni feketén napszámba. Most már 8 éve munkanélküli vagyok, csak közmunkában dolgoztam. A korom és a bőrszínem miatt nem találok munkát. Szerintem ebben a helyzetben az állam bácsinak van felelőssége. Hogy változzon valami, ahhoz több munka kellene a környékben. Ahova felveszik a fiatalokat is, meg az időseket is. Betanított munkásként, segédmunkásként mennék bárhova.

Magyarországnak a 80%-a munkanélküli. Az csak mind kacsa, amit a tévében mondanak, hogy nem tudom hány százalékkal javult a munkanélküliség. Ez mind hülyeség. Hogy mit gondol rólam, akinek van munkája? Hát azt, hogy nem tudok elhelyezkedni dolgozni. Nem azért, mert, hogy nem akarok dolgozni. Hanem azért, mert nem tudok elhelyezkedni. Mert több alkalommal leadtam, több embernek az önéletrajzot.

Hallottam, hogy csökken a segély. Hát mondom, ez a kevés pénz, 28 ezerről 22-re. A faluban nagyon sok embert érint. A polgármester, családsegítő nem mondták, hogyan lehet változtatni az anyagi helyzetünkön. Ez a változás úgy érint, hogy menjünk dolgozni, keressünk munkát. Még rosszabb lesz az életünk, ha így megy. Meghalunk éhen. Nem lesz villanyunk, vizünk, semmi nem lesz. Most vagy eszünk, vagy villanyt fizetünk. Van, hogy éhes vagyok napközben, csak nem fekszem le éhesen.

Szegényen, nehéz körülmények közt, de azért megvagyunk. Hogyan tudnék javítani? Hát én jelenleg semmit. Ha lenne munka, akkor lenne jó. A környezetünkben, vagy a környéken, nem 500 kilométerre. A jövőben azt szeretném, hogy legyen munka, legyen több pénz, jobb megélhetőség. Meg békesség. Hogy ezért mit teszek? Normális körülmények között élek. Ennyi. Hát, nem tudok mit tenni. A kormánytól meg a hivataloktól várnék segítséget.

Keresés